Főhajtás a szabadságharc emléke előtt Örvénden

Örvénden, akárcsak más években az idén is a Református Egyházközség, az RMDSZ, a Polgármesteri Hivatal, illetve az örvéndi iskola közösen ünnepelték meg az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének napját. A rendezvény helyszíne a református templom volt.

Az ünnepség vasárnap délelőtt 11 órakor kezdődött, Kánya Endre tiszteletes igehirdetésével. Prédikációjában a tiszteletes rámutatott arra, hogy a magyar nép vissza kell állítsa az 1848-as egységét, mert csak akkor teljesítheti célkitűzéseit. Az igehirdetés után a református nőszövetség illetve a konfirmandusok műsora következett, nagyon szépen megtervezett koreográfiával. Majd a helyi kisiskolások adtak elő hazafias verseket és dalokat, nem egyszer művészi teljesítménnyel. Az esemény ünnepi szónoka Sorbán Levente Alsólugas polgármestere volt (Örvénd közigazgatásilag Alsólugashoz tartozik), aki beszédében rámutatott arra, hogy „bár a magyarság forradalmait sorra leverték a külföldi, idegen erők, mégis ezen szabadságharcok nélkül nem maradhatott volna fenn a magyar nemzet”. Ugyanakkor kiemelte, hogy „az idegen elnyomóknak mindig voltak belső támogatóik, árulóik, megosztóik akik elárulták a népet saját önös, kicsinyes érdekeiket előtérbe helyezve”. Az elöljáró szomorúságának adott hangot, hogy a „Bihar megyei- és a nagyváradi magyarság ismét nem tudott együtt ünnepelni, egyes politikai csoportosulások nem képesek a történelmi egyházakkal, a civil szervezetekkel illetve az RMDSZ-el együtt emlékezni”.

A kokárdát

Zárszavában a polgármester megkérte a megjelenteket, hogy „büszkén és bátran viseljük a magyar kokárdát, szeressük a három szent színt, a pirosat, ami az erőt, a fehéret ami a hűséget, illetve a zöldet ami a reménységet jelenti és jelképezi nemzetünk számára, e három szent szín szeretetére biztassuk gyerekeiket és unokáikat”. Ugyanakkor felhívást intézet az ünneplőkön keresztül az egész magyar nemzethez, hogy „próbáljunk meg úgy élni, hogy unokáik, dédunokáik évszázadok múlva is büszkék legyenek ránk úgy ahogy a ma élő nemzedék is büszke a 48-as szabadságharcosokra.”

Az elöljáró köszöntötte, majd át adta a szót a rendezvény meghívottjának Szabó István megyei tanácsosnak, a nagyváradi Római Katolikus Székesegyház főgondnokának, aki bemutatkozójában elmondta, hogy a megyei tanács RMDSZ frakciójában ő a római katolikus egyház képviselője, úgy ahogy a református egyháznak is van képviselője az RMDSZ-nek köszönhetően a Bihar megyei tanácsban.

Beszédében a magyar történelmi egyházak szabadságharcban betöltött szerepéről beszélt és kiemelve, hogy ezek a nemzet oldalán álltak. Majd végül a Szent László szobor Nagyvárad főterére való vissza helyezéséről beszélt és örömmel újságolta el, hogy úgy tűnik, hogy ebben a kérdésben megvalósul a magyar összefogás és a város nem éppen magyar barátságáról híres polgármestere is hajlik valamilyen kiegyezésre a magyar közösséggel. A beszédek után a templomkertben megkoszorúzták a világháborús emlékművet majd az ünneplők közösen elénekelték nemzeti imánkat, a himnuszt. A rendezvény után a református egyház szeretett vendégséget szervezett amire sajnos nem hívták meg a fellépő kisiskolásokat se.

UI: Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is március 15-én az örvéndiek egy csoportja Nagyváradra utazott, ahol részt vettek a Bihar megyei központi ünnepségen, majd megkoszorúzták Szacsvay Imre szobrát illetve részt vettek a fáklyás meneten. Bár a magyarság forradalmait sorra leverték a külföldi, idegen erők, mégis ezen szabadságharcok nélkül nem maradhatott volna fenn a magyar nemzet.

Kálmán Mónika