Egyelőre keresi a "leszállóhelyet" a turul Köröstárkányban

Valójában mindenki szeretné, ha a köröstárkányi emlékmű egy turulmadárral egészülne ki. De a sokat szenvedett Belényes-medencei faluban eltérő vélemények övezik az emlékfal mögé tervezett szobor elhelyezését.

A köröstárkányi magyarság körében tapasztalható békétlenségről többször írtunk. Most egy újabb fejezettel bővül a szomorú krónika, amit bevallásuk szerint a "felek" szerettek volna elkerülni, de mégsem sikerült... Nemrégiben Gábor Ferenc, a helyi Pro Tharkan Egyesület elnöke legújabb könyvének bemutatóján beszélt az ügyről, majd kérdésünkre bővebben is kifejtette, hogy az 1919-es vérengzés áldozatainak 1999-ben avatott emlékmű eredetileg egy turulmadaras szoborral volt elképzelve. A Magyar Polgári Párt országos elnöke, Bíró Zsolt pár hete a faluban járva (melynek van MPP-s tanácsosa) megígérte egy szobor beszerzését. A helyszínen Blaskó János budapesti szobrásszal egyeztetve úgy döntöttek, hogy a 4,6 méter magas talapzatra elképzelt 1 méter magas és 1,1 méter szárny-fesztávolságú, kétmillió forintos bronzmadarat szorosan az emlékmű mögé helyezik el. A procedúra megkönnyítéseként hivatalosan a meglévő emlékmű díszítőelemének nevezik, a vonatkozó beadványt a község PDL-s polgármestere jóvá is hagyta.

Ajándékba kapják

A továbbiakban az egyházhoz és a helyi RMDSZ-szervezethez fordultak támogatásért, leírva, hogy az ajándékba kapott emlékmű-kiegészítésben annak felállítása és felavatása hárul a helyiekre. Utóbbi a játszóteret, vagy a kultúrház előtti térséget javasolta a turul "leszállóhelyéül", amit Gábor Ferenc nevetségesnek tart. Az egyház kifogásolta, hogy lepecsételetlen kérést juttattak el hozzájuk, majd figyelmeztették, hogy a szóban forgó terület az egyházé. Gábor Ferenc szerint az emlékmű és az alatta lévő terület a község köztulajdona, a körülötte lévő az egyházé, előbbire csak utóbbin át lehet eljutni. A talapzathoz szükséges alapot a köztulajdonra is el lehet helyezni Gábor Ferenc szerint, ám ő úgy véli, a közös fellépés lenne a fontos, ami vélekedése szerint egy táborba foghatná a széthúzó tárkányiakat. Ő néhány társával neki is fogott az alap előkészítésének, ám a presbitérium tagjai birtokháborítás címén rendőrt hívtak, és feljelentették. Most beadványt nyújtott be a Helyi Tanácsnak, várva annak döntését. Nem valakik ellen, hanem egy közös ügy érdekében cselekszik, fogalmazott Gábor Ferenc.

Presbitériumi nyilatkozat

Szakács Zoltán tiszteletes kérdésünkre az üggyel kapcsolatban kifejtette az egyházközség presbitériumának álláspontját: az egyházközség hivatalos dokumentumokkal tudja igazolni, hogy a meglévő emlékmű alatti és körüli terület nem szerepel a község köztulajdonban lévő területeinek listáján, tehát nem közterület, hanem teljes egészében az egyházközség birtoka. Ugyanakkor úgy véli, hogy egy több mázsás talapzat és szobor állítása sok egyéb kérdést is felvet, melyek tisztázásra várnak, és nagy körültekintést igényelnek. Az egyházközség nem ellenzi a turulmadaras emlékmű felállítását, ellenben kifogásolja azt a módot, ahogyan annak kezdeményezője, Gábor Ferenc eljárt az ügyben, kész tények elé állítva a presbitériumot. Az egyházközség presbitériuma szeretné, ha ez az ügy minél kevesebb sajtónyilvánosságot kapna, minél kevésbé zavarva fel a kedélyeket. Ezzel a szándékkal fogalmazták meg a sajtóban már megjelent, és alább olvasható nyilatkozatukat, melynél többet jelen alkalommal sem mondhatnak: "A Tárkányi Református Egyházközség Presbitériuma sajnálattal vette tudomásul, hogy Gábor Ferenc és társai, akik ennek az egyházközségnek is a tagjai, nem törekedtek arra, hogy az általuk elterveztetett és pályázati úton támogatott, az egyház területét is érintő akciójukban egyeztessenek az illetékes egyházi hatósággal. Mert minden jó ügy elsikkadhat és tévútra térhet, ha annak képviselői nem tartják be mindenekelőtt a keresztyén emberség párbeszédének, majd pedig a törvényesség útjának menetét. Csak súlyosbítja a helyzetet az a tény, hogy a világi sajtó oldalain keresnek orvoslatot panaszukkal, mikor az egyház vezető testületének, a Presbitériumnak a döntése kell, hogy mérvadó legyen ebben a helyzetben."

Zárszó

A köröstárkányi turulmadár ügye most "sehogyan sem" áll, ahogyan az egyik megkérdezett fél fogalmazott. Gábor Ferenc korábban mondta, hogy meggyőződése szerint a turul megtalálja helyét, és éppen olyan jelképe lesz a falunak évek múlva, ahogyan az 1999-ben avatott, és akkoriban ugyancsak sok vitát kiváltott emlékfal lett. Optimizmusra ad okot, hogy az egyház sem zárkózik el, "csak" a kezdeményező módszerét kifogásolja. A külső szemlélő pedig - aki valójában nem is "külső", ha a magyarság, ezen belül pedig a szórványban élőkért aggódik - csak remélheti, hogy a felek megtalálják a közös nevezőt. Mert másként nem szabadna lennie.

Rencz Csaba