Az oltáriszentség alapítására emlékeztek

Ciucur Losonczi Antonius

Az utolsó vacsora emlékére mutattak be szentmisét nagycsütörtök este a nagyváradi székesegyházban is. A bevezető részben Böcskei László megyés püspök azt emelte ki, hogy érdemes odafigyelni arra a gesztusra, mellyel Krisztus az utolsó vacsora estéjén megmosta a tizenkét apostolnak a lábait. Jézus, Istennek a fia ugyanis nem fentről néz le az emberre, hanem lehajol, megalázkodik, s minden gyarlóságunk ellenére felnéz ránk. ,,Milyen mély gondolat ez, s mennyi minden van belesűrítve. Hálatelt szívvel ünnepeljük tehát ezt a szentmisét, hiszen rájöhetünk arra, hogy nagyon gazdagon megajándékozott minket a Jóisten. Köszönjük meg neki ezt a közelséget, s ünnepeljük meg nyitott szívvel, örömmel ezt a végtelen, nagy és megmutatkozó szeretetet”- tanácsolta az egyházmegye főpásztora.

Homíliájában Pék Sándor esperes-plébános arról beszélt, hogy nagycsütörtök estéjének három mély üzenete, tartalma van: a lábmosás szertartása tulajdonképpen keresztény identitásunk jelképe, az eucharisztia megalapítása a teremtés beteljesülése, míg a Gecsemáné kert, ahová Jézus a vacsora után ment, a Paradicsomra, ahol az első emberpár az áteredő bűnt elkövette, az Olajfák-hegyének és a feltámadás kertjére utal.

Az elmélkedés után Böcskei László megmosta az apostolokra emlékeztető tizenkét férfinak a lábát, akik különböző közösségeket és kultúrákat képviseltek. A szentmisében a glória után megszólaltak a harangok, melyek aztán a nagyszombati vigíliáig elnémulnak. A némaság a Krisztus kínszenvedésekor elnémult apostolok félelmét és a gyászt jelképezi. A szertartás végén kialudtak a fények (szimbolizálva, hogy a tizenegy apostol elment aludni), az oltáriszentséget a székesegyház kápolnájába vitték, majd a Pék Sándor és Fodor József vikárius által elvégzett oltárfosztás után a jelenlevők csendben, elbocsátás nélkül távoztak.