Zsinagógába költözött múlt héten a filharmónia koncertje

Tóth Gábor

A mostani nemzetközi helyzetben kockázatos választás zsinagógába tömegeseményt szervezni, ezt jelzi az is, hogy rendőr- és csendőrautó felügyelte csendben villogva a nagyváradi neológ zsinagóga környékét csütörtök este. Közönség mindenesetre bőségesen volt, telt ház, így mondhatjuk, ez itt és most nagyjából három és félszáz főt jelentett, s ezzel együtt a béke és öröm dominált. A neológ zsinagóga akváriumszerű akusztikáját ez a fokozott fizikai jelenlét némileg sikeresen tompította is.

Lorenzo Moroni, a filharmónia zenekarának kürtszólamvezetője volt az est karmestere – tiszteletreméltó, hogy a váradi olasz hangszeres művész immár évek óta kiáll, mint alkalmi dirigens is, főként a fúvósegyüttes koncertjei által ismerhetjük ilyen irányú plusz tevékenységét.

Vokál-szimfonikusnak volt meghirdetve a koncert, ami a filharmónia részéről már sokadszorra megejtett műfaji fogalomzavar, tény, hogy volt egyetlen vokális szólista és nyomokban szimfonikus zenekart is tartalmazott az esemény első fele. Az első részben kissé redukált létszám alkotta a szimfonikusok vonóskarát, de ez inkább a helyszűkének tudható be. Bevezetésként két csellószólós mű hangzott el, Max Bruch Kol Nidrei és a Schindler listája című film ismert főtémája, melyet John Williams jegyez. Ezek szólóit a Berlinben élő kisinyovi fiatal gordonkaművész, Constantin Borodin játszotta. Jó lett volna a tehetséges csellistától valami kiadósabbat hallani, de hát most ennyire esett a filharmónia választása.

A koncert első felét Mieczysław Weinberg Rapszódiája moldovai zsidó témákra (op. 47) zárta. Szünetet követően, a második részben már a filharmónia fúvósegyütteséé volt a főszerep (néhány hangszeres szvittel) és egyben a kísérőszerep is, mivel itt hét számban énekelt szólót a fúvószenekar eddigi koncertjeiről már jól ismert, karakteres hangú váradi Szabó Erzsébet. Bár nem került a programfüzetben említésre, az elhangzott dalok egy részét Lászlóffy Zsolt zeneszerző hangszerelte az együttes számára.

Ami a műsor összeállítását illeti, a programnak csekélyebb hányada rímelt itt a holokausztra való emlékezésre, kérdés is, hogy akkor kikről és egyáltalán kiknek szólt ez az egész koncert, amiben számos, kifejezetten mulatózenés tematikájú klezmer-árnyalat is dominált. Bruch hangszeres imádsága és a Schindler listája filmzene után fokozatosan távolodott el a muzsikálás a folklór- és álfolklór-feldolgozások irányába – bár megjegyzendő, hogy nívós fúvószenekari repertoárral és előadásmódban. Egy adott pillanatban még popzene is akadt, amit Leonard Cohen származása kapcsolt ide. Kicsit olyan paletta volt ez az egész, mintha a Szózat, Kodály Páva-variációi meg a Józsi hol vagy? és az Akácos út egy kalap alá került volna egy majdani magyarság-emlékkoncertre. Tisztázás végett írjuk is a holokauszt emléknapra válogatott filharmónia-műsort. Első rész: Max Bruch Kol Nidrei, John Williams Schindler listája, Mieczyslaw Weinberg Rapszódia moldovai zsidó témákra (op. 47). Második rész: Piet Swerts Shirim (klezmer-rapszódia), Leonard Cohen Hallelujah, Ale brider, Abi gezunt, Jan Van der Roost Rikudim-szvit (az est legnívósabb darabja), Yosl, Yosl, Bei mir bistu shein, Aaron Lebedeff Rumania, Philip Sparke Három klezmer-miniatúra – itt az utolsó tételbe (Hava Nagila) bekapcsolódott Szabó Erzsébet. Ráadásként szólt még újra a Bei mir bistu shein és immár a közönség ütemes tapsa is.