A színházépületek titkait feltáró tárlatra várják az érdeklődőket

Ciucur Losonczi Antonius

Ezek közül három kőszínház jelenleg Romániában található, és négy teátrumnak az otthona: a nagyváradi színházépület (Mária Királyné Színház és Szigligeti Színház), az eredetileg magyar színháznak épült, de napjainkban Lucian Blaga Román Nemzeti Színházként működő kolozsvári épület, valamint a temesvári Mihai Eminescu és a jászvásári Vasile Alecsandri Nemzeti Színház. Magyarországon pedig a régi Nemzeti Színház és a Vígszínház épületét tervezte a Fellner & Helmer iroda. Az eddigi munka eredményeit pannókon mutatják be, és a vándorkiállítás Temesvár és Bukarest után csütörtök délután Nagyváradra is megérkezett.

A színház első emeleti előcsarnokában tartott nyitóünnepségen Victoria Balint, a Iosif Vulcan Társulat vezetője köszöntötte az érdeklődőket. Andrei Popov, az Osztrák Kulturális Fórum igazgatóhelyettese felidézte, hogy sok évvel ezelőtt, amikor még a Román Rádiónál dolgozott, volt egy ötlete Amikor csend van egy színházban elnevezéssel, mely végül különböző okok miatt nem valósult meg, viszont amikor a Fórumhoz került, ismét felcsillant a remény, hogy végül mégis lesz belőle valami, s lett is – a mostani projekt. Hangsúlyozta: szándékosan nem a színházépületek építésének történetét vagy múltját akarják bemutatni, hanem azt, hogy ezek az épületek hogyan „élnek” több mint száz évvel az alapkőletételük után is, illetve mi volt Ferdinand Fellnernek és Hermann Gottfried Helmernek a „receptje” aminek betudhatóan ezek az ingatlanok korszerűek a 21. században is, és összhangban tudnak lenni az idők változásával. Megjegyezte: minden helyszínen újabb pannóval, illetve kutatási anyaggal bővül a tárlat, Nagyváradon az eddig nem látott újdonság a szófiai Ivan Vazov Színház.
Az online bejelentkező Loredana Stasisin elmondta, hogy Fellner és Helmer összesen több mint 80 színházépületet tervezett, melyekből több mint 50 épület épült meg, és körülbelül 46 áll ma is. Beszélt arról is, hogy a kutatása arra is reflektál, hogy milyen a viszonya a kultúrpolitikai döntéshozóknak és a helyi kultúrafogyasztóknak, és ez egy-egy libikókával van ábrázolva a pannókon. Ugyanakkor foglalkozik azzal is, mennyire határozza meg a színházba járás egy adott közönség identitását, mi az általános vélemény a színházról, mint egy szórakoztatóipari műfajról. A váradi színházépület építésének körülményeit Botházy-Daróczi Réka, a Lilliput Társulat művészeti vezetője ismertette röviden. A vándorkiállítás az év végéig tekinthető meg.