Egy püspök nagylelkű adománya: a Várad-velencei plébániatemplom

Fleisz Judit

Szaniszló Ferenc (1850–1868) nagyváradi püspöksége idején, a korabeliek szerint az atyai szeretet bölcs és szelíd uralkodása alatt az egész egyházmegye varázsszerű virágzásnak indult. Egyházak, iskolák, koródák, árvák, özvegyek, nyomorultak egyaránt érezték jótékonyságát, ahol nyomasztó szükség, szenvedés mutatkozott, ott Szaniszló püspök soha nem késett megjelenni gazdag jótéteményeivel. Így például a szegény lelkészek és tanítók megsegítésére 90.530 forintot, különféle egyházi célokra 391.126 forintot adományozott. Nagylelkű adományából részesült többek között Nagyvárad-Velence is közel 40.000 forinttal, melyből új templomot építtetett, amelynek alapkövét 1858. augusztus 2-án helyezték el és 1861 november 30-án, Szent András napján szentelték fel ünnepi szentmise keretében a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére. Az új templom már nem követte az előző templom keletelt alaprajzát, valószínűleg városrendezési szempontból így főbejárata és tornya a Templomtér északi része felé néz.
A korabeli leírás szerint az egyházmegye egyik legszebb s legjobban fölszerelt temploma készült el. „Külalakja korinth-, belseje góth-modor, fönnen ragyog rajta a kereszt, a megváltás szent jele; csilláma ragyogó csillagként tündököl, mintha csak mindenkit magához akarna édesíteni, hogy itt vigadjon és lakozzék Krisztussal, kinek egyedüli öröme fiai közt lenni. Lehetetlen belsejébe lépni a nélkül, hogy keblünk föl ne melegedjék, s mintha lelánczoltatnánk, megválni nem tudunk tőle; ha csak nézzük, elragad; ha benne imádkozunk, szivünk áhitatát fokozza, vallásos érzelmeinket növeli. Az egész igen sikerült mestermű. Boltozata magas, az ég boltozatára emlékeztetve, hogy minden igyekezetünket oda irányozzuk. Oltár van benne három: a fő, mellyet a szeplőtelen Szűz képe díszesít, az apostolok fejedelmeitől környezve kétfelől, mintha csak a földből emelkednék ki pyramid alakban. E kép igenis hiven tükrözi vissza annak alázatosságát, ki mondá: »Ime az Úrnak szolgálója«. Az egyik mellékoltár Sz. István király, a másik Sz. Imre herczeg tiszteletére van emelve. Mig az egyik az Isten és felebarát iránti szeretetet tükrözi vissza, a másik ezeken kivül az angyali tisztaság szent erényének megőrzésére serkent. Mindhárom oltár bronzirozott és gazdagon aranyozott. (...) A choruson szép orgona hangzik gyönyörűen, a hivek lelkes egyházi énekeit kisérve; a sugártoronyban három harang lakik, ezek hívják a híveket a templomba.” 

A pesti Religio korabeli vallási lap a következőképpen tudósít a templom felszenteléséről: „András napján maga a kegyúr által szenteltetett föl. Magasztos s örömtelt kebellel végzé a szertartást: örvendett, mert elérte Isten kegyelméből elkezdett munkája befejezését. A fölszentelésnél Nt. Papp Ferencz úr szónokolt, igen helyes alkalmi beszédet tartva. Könny csillogott a hallgatók szemeiben, midőn a Nm. püspök áldozatát emlité, s e templom alapköve letételénél mondott megható szavait idézte: „Ha  nem érem, hogy e templomot fölépíthessem, holtom után hagyatékomból fog az fölépíttetni." De hála az égnek a legjobb atya életének kedvezett; s hogy továbbra is kedvezzen, ezrek forró imája száll érette dicsőségét, a lelkek üdvét keresve.” 

A plébániatemplom búcsúját december 8-án tartják a Szeplőtelen Fogantatás napján.