Ötvenhat emléke előtt tisztelegtek Váradréten

P. Nagy Noémi

Közel húsz éve minden évben megemlékeznek az 1956-os magyarországi és kárpát-medencei szabadságharc és forradalom eseményeiről, hőseiről és áldozatairól a nagyvárad-réti református templomban, és idén sem volt ez másként. Szószéki beszédében Pálfi József lelkipásztor felidézte a tavaly elhunyt Wittner Mária, 56-os forradalmár alakját is, aki korábban a forradalmat jelképező lyukas magyar lobogót adományozta a réti egyházközségnek. Több részletet is idézett Wittner Mária Életre ítélve című interjúkötetéből, és kiemelt néhány fontos eseményt is az ‘56-os forradalmár életéből: a forradalmat követően az alig 20 éves fiatal lányt letartóztatják, majd 21 évesen halálra ítélik, de Isten kegyelméből végül megmenekül a haláltól, viszont további 13 évig börtönben marad. Wittner Máriát keresztény hite átsegítette minden nehézségen és megpróbáltatáson – hangzott el.

Az istentisztelet alapigéje, a 73. zsoltár volt. A zsoltáros arra keresi a választ, hogyan egyeztethető össze Isten igazságosságával az istentelenek szerencséje és az igazhitűek nyomorúsága. Felvetődhet a kérdés, hogy hiábavaló-e a feltétel nélküli hit. A hitetlenek jó dolga ingatag, útjuk romlásba vezet. A hiábavalóság érzése csak egy rövid időre támad fel a zsoltárosban, mert felébred lelkében Isten, aki megerősíti őt. Nem szabad Istentől eltávolodnunk, mert gondolataink megzavarodhatnak a nehéz helyzetben, tudnunk kell, hogy Isten mindig ott van velünk – mondta el Pálfi József. Wittner Mária is végig kitartott az isteni szeretetben való hit mellett a halálos ítélet árnyékában, a börtönévek alatt, és azt követően is. Az istentisztelet a Sztárai Mihály énekkar és a Váradi Dalnokok közös éneklésével folytatódott, majd a Himnusz eléneklése után a hívek kivonultak a templomkertben lévő 1956-os emlékműhöz, ahol Kabai Kitty beosztott lelkész felolvasta a 67. zsoltárt az áldozatokért. A Váradi Dalnokok szolgálata után a megjelentek elhelyezték az emlékezés virágait az emlékműnél.