A budapesti Gólem Színház vendégjátéka Nagyváradon

Pap István

A két pesti gázóra-leolvasó olyan, mint Hacsek és Sajó vagy mint Sancho Panza és Don Quijote. Egyikük, Laci (Schmied Zoltán) két lábbal a földön járó szaki, a józan ész képviselője, nem komplikálja túl a dolgokat, mindent a maga természetes egyszerűségében értelmez, míg Anti (Bánki Gergely) a senkinek ártani nem akaró jámbor lélek kritikátlanul átveszi a politikai korrektség megszabta előírásokat, ezek mentén értelmezi a világot, emiatt folyamatosan félreérti mindazt, ami körülötte történik és csak csetlik-botlik a mindennapi életben. Vinnai András ötletes, elgondolkoztató és harsány vígjátékot írt a különböző előítéletekből, ideológiai-politikai diskurzusokból és összeesküvés-elméletekből, melyek ellepik mindennapjainkat és megakadályoznak minket abban, hogy őszinte odafigyeléssel, előítéletmentes érzékenységgel és igazi empátiával forduljunk embertársaink felé. A darab egyik legfőbb erénye, hogy tud őszinte humorral beszélni olyan tabunak számító kérdésekről is, mint a holokauszt, illetve olyan fajsúlyos problémákról is, mint az idegengyűlölet vagy a nemzeti identitás, és jó érzékkel vezeti rá a nézőket arra, hogy minden feszengést, ellenérzést, ellentétet, sőt, súlyos ellenszenvet is felold a nevetés. A színészek játéka kifogástalan, persze nemcsak a főszereplőké, hanem a kisebb szerepekben remeklő Nagy Marié, Kiss Eszteré és Tamás Zoltáné is, de a legnagyobb feladat Bánki Gergelyre hárul, aki polkorrekt széplélekből a darab végére véres szájú antiszemitává válik. Ezt a metamorfózist humorosan és hitelesen jeleníti meg, arra is figyelmeztetve egyúttal, hogy az arra fogékony emberekhez milyen könnyen utat találnak az egymástól radikálisan különböző ideológiai diskurzusok is, ezért nem is meglepő, ha a legfanatikusabb toleranciahívőből lesz a legszélsőségesebb antiszemita. A kevesebb mint másfél órás produkcióban szinte folyamatosan adagolják a poénokat, de mégis a darab első fele tűnik erősebbnek, jobban átgondoltnak. A helyzetkomikum életszagúbb és hitelesebb az első részben, amikor Anti nem mer bemenni a török és a kínai vendéglőbe, nehogy valamiért megsértse a törököket vagy a kínaiakat, és a pesti Dob utcában sem mer becsengeti egy zsidó nevű családhoz, nehogy megsértse őket azzal, hogy le akarják olvasni a gázfogyasztást.
A rekeszizmokat folyamatosan ingerlő, friss nyelvezetű, sőt, gyakran szabadszájú darab töretlen sikerét bizonyítja, hogy 2011 óta repertoáron van és nemcsak a közönség fogadta nagy lelkesedéssel, hanem a szakma elismerését is kivívta. 2012-ben a Vidor Fesztiválon Nagy Mari és Bánki Gergely kapott díjat, míg a Thália Színház 2013-as Humorfesztiválján a Lefitymálva elnyerte a Legjobb színházi előadás díját. A több mint tíz évvel ezelőtt bemutatott színházi alkotás semmit sem veszített frissességéből, aktualitásából, bizonyíték erre a nagyváradi előadás is, a közönség értette a poénokat, többször felhangzott a hangos nevetés. Talán a magyarul nem értő nézők számára jelenthetett nehézséget a mű befogadása, mert mint az a feliratos előadásokkal már lenni szokott, a kivetítőn olvasható román fordítás nem mindig volt szinkronban a színpadon elhangzottakkal. Mindemellett nagy sikert aratott az előadás, melynek végén köszöntötte a művészeket Felix Koppelmann, a Nagyváradi Zsidó Hitközség elnöke, kifejezve reményét, hogy ez csak az első lépése volt egy hosszú, gyümölcsöző kapcsolatnak, reményei (és reményeink) szerint a Gólem Színház rendszeresen vissza fog térni Nagyváradra.