A Szacsvay-iskola gyermekkórusai énekeltek hétfő este

Tóth Gábor

Zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel hétfő este a nagyváradi Barátok temploma, nagy izgalommal várta minden szülő, hozzátartozó a Szacsvay iskola III–IV., illetve V–VI. osztályosainak fellépését, kattantak a fotók, okostelefonok rengetege rögzítette videóra az izgalmas pillanatokat. Az iskola 15 különböző osztályából összesen 85 gyermek énekelt most a műsoron egymást követő két kórusban, precíz összehangoltságban, közben számos felkészült ének- és furulyaszólót is hallhattunk. A közös művészi előadás mögötti előkészületekben Kiss Tünde zenetanárnő kórusszervezői, zenepedagógiai szakmai munkája áll, ő immár húsz esztendeje tanít a Szacsvay-iskolában. A tanárnő kérdésünkre elmondta, 2016-ban szervezte meg először e kórusok elődjét az iskolában, akkor az V–VIII. osztályosokét, akikkel számos hazai és nemzetközi sikert értek el – nagyváradi gyakori szerepléseik mellett részt vettek a Székesfehérvári Nemzetközi Alba Regia Gyermekkórusfesztiválon, a bukaresti Enescu-fesztiválon, de felléptek például Svájcban, a hazai olimpiászokon pedig egy alkalommal regionális első helyezést nyertek, egyszer pedig országos első díjat. A rosszemlékű pandémia idején sajnos megszűnt ez a kórustevékenység is, a gyermekkar sajátja pedig az, hogy egy-két év alatt teljesen kicserélődik egy-egy korcsoport, az újjáépítés, újraszervezés, minden alapkő újbóli letétele csak tavaly késő ősszel indulhatott el, nem kis nehézségek árán. A kisebb korcsoportú kórus voltaképp februártól, a nagy pediglen a legutóbbi karácsonyi koncertjük óta működik most ismét. A hétfő este hallottak alapján rendkívül hamar sikerült újrateremteni a pazar hangzó minőséget, igazán büszke lehet rá mindenki, hogy van Nagyváradon két ilyen nagyszerűen működő gyermekkórus, akik kiválóan ápolják a magyar gyermekkari hagyományokat. Most is számtalan szellemes, kedves, értékes népi gyermekjátékot, népdalokat, imitációs-, többszólamú kánon-jellegű feldolgozásokat hallhattunk előadásukban. Minden bizonnyal embert próbáló munka áll a háttérben a felkészítő tanárnő részéről (is), ugyanakkor nagyszerű hallani, hogy ezek a váradi gyerekek valami nagyon nagy pluszt kapnak nemcsak magyar zenei (népi és egyházi is) hagyományaink megismerése által, hanem a közösségben való együttműködés, művészetszeretet, szép iránti érzékenység, humorérzék, csapatjáték, összehangoltság fortélyait is idejében elsajátítják útravalónak, stratégiai eszköztárnak a leendő nagybetűs, sokszor rögös élethez. Ráadásul a befektetett munka nyomán megérdemelt siker élményét is megtapasztalhatják.

Az egyórás műsorban elsőként a kis kórus énekelt. Kerényi György feldolgozásában pünkösdölő népi gyermekjátékokat láthattunk-hallhattunk, majd egy quodlibet-csokor következett, gyermekdalok-népdalok (Brumm, brumm Brúnó, Megfogtam egy szúnyogot, Házasodik a tücsök stb.), Balázs Árpád Évszaksoroló, Bárdos Lajos Kis kacsa fürdik, Balázs Árpád Útkereső, Kocsár Miklós Arany ágon ül egy sármány és Kutyatánc, végül Borlói Rudolf Elment a madárka.

A nagy kórus szatmári népdalcsokorral kezdte műsorát, a IV. osztályos Bondár Nóra énekszólóját hallhattuk és Kiss Barna kísért cimbalmon (a hangszert a Csillagocska Alapítvány biztosította), egy intermezzóban ismét tehetséges furulyások szóltak, moldvai népdalcsokor jött újabb szólókkal, majd Bárdos Lajos Ugyan édes komámasszony, Pertis Jenő négyrészes népdalszvitje, végezetül Mary Lynn Lightfoot Dona nobis pacem. Ráadásként Kiss Tünde tanárnő megénekeltette még a gyerekekkel együtt kicsit a közönséget is (Eljöttünk mind, zengjen az ének), s a gyermekkarral két- majd háromszólamúra bővült kánon született.