Emberközelbe hozzák a fotográfia művészetét

Ciucur Losonczi Antonius

Az új helyszínen, vagyis a vár E épületének földszintjén térfogat szempontjából ugyan kisebb a terület, de a szekrényekre plusz polcokat tettek, úgymond függőlegesen építkeztek. Szintén újdonság, hogy az átköltöztetett, és 50 műalkotás bemutatására alkalmas Vilidár István Galérián kívül két újat is avattak: a Mezey Lajos Galériát, ahol több mint száz képet tudnak közszemlére tenni, illetve a Matei Stegerean Galériát, ahol legtöbb hatvan alkotás állítható ki. Összesítve tehát több mint kétszáz, standard méretű fényképet tudnak kitenni a három képtárban, magyarázta érdeklődésünkre válaszolva Tóth István fotóművész, az Euro Fotoart Nemzetközi Egyesület alapító-elnöke. „Ez egyúttal egy nagy kihívást is jelent számomra persze, de figyelembe véve, hogy az elmúlt öt évtizedben rengeteg nemzetközi kapcsolatot alakítottam ki, én biztos vagyok abban, hogy a tárlatokkal nem lesz probléma”, fogalmazott. Hozzátette: úgy oldották meg, hogy a Mezey Lajos Galériában levő vitrineket is megtöltötték képkeretekkel, úgy, hogy mindkét oldalukra tettek fotókat, ami azt jelenti, hogy a vár udvaráról is látható ezek egy része akkor is, amikor a galéria zárva van. Muzeális értékű műtárgyakat is kitettek, interaktív módon hozzák tehát emberközelbe az analóg fotográfia aranykorát.

A célok közt szerepel, hogy bővítik az együttműködést a Nagyvárad és a Térség Turizmusát Népszerűsítő Egyesülettel (APTOR), mellyel eddig is jól tudtak kommunikálni, illetve távlati elképzelése még az Euro Fotoart Nemzetközi Egyesületnek, hogy nyáron olyan projekteket valósítson meg, melyek eddig még nem voltak Váradon. Például lesznek késő éjszakai szabadtéri vetítések a belső udvaron, hogy egy konkrétabbat említsünk ezek közül. Felvetődik persze, hogy miért van szükség három kisebb galériára egy helyen ahelyett, hogy egy nagy galéria működjön? Tóth István ezt a következőkkel indokolta: egyrészt ezáltal három személyiségnek tudtak emléket állítani, másrészt pedig így három kiállítást is tudnak szervezni párhuzamosan. Mint ismert, Mezey Lajos volt Nagyvárad első fotográfusa, Vilidár István 1976-ban Tóth István fotóművésszel közösen alapította meg a Tavirózsa Fotóklubot, míg Matei Stegerean évtizeden keresztül támogatta a váradi fotósok mozgalmát, értékelte azt, amit csináltak, ami sokat jelentett számukra.

Gond viszont, hogy személyzetet is kellene biztosítani annak érdekében, hogy legalább négy órán keresztül a kiállítások látogathatóak legyenek, illetve a bérleti díj is eléggé borsos összeg, több mint kétezer lej havonta, ami azt jelenti, hogy a tagsági díjak csak erre mennek rá. Tóth István azonban bizakodó, hiszen, mint mondta, eddig is támogatták őket különböző szervezetek, „meg fogjuk tudni tehát oldani ezt is”. Megjegyezte azt is: sajnos olyan időket élünk, amikor a pénz diktál, de a kiállítóktól is elfogadnak adományokat, úgyhogy reményei szerint nem lesznek anyagi természetű problémák. Rendszerezniük kell ugyanakkor még több ezer művészfotót is. A célkitűzések közt szerepel továbbá az is, hogy a vernisszázsokon kisorsolnak két-három régebbi albumot, arra a következtetésre jutottak ugyanis, hogy ez közkedvelt dolog, és ezáltal a kulturális minisztérium által elismert Euro Fotoart Könyvkiadó gondozásában megjelent kiadványok is gazdára találnak.
Tóth István egyébként a Kárpát-medencei Magyar Fotográfiai Társaság egyik alelnöke is, s ehhez kapcsolódik, hogy az idén megszerveznének partnerségben az Euro Fotoart Nemzetközi Egyesülettel és a szegedi székhelyű Kárpát-medence Intézettel egy partiumi alkotótábort 15-20 fotóművész számára. A résztvevők megismernék Nagyváradot és a Partiumot, hogy aztán hírünket vigyék a nagyvilágban. Az elképzeléseik szerint a bő egyhetes tábor Margittán kezdődne, majd Nagyváradon folytatódna, hogy aztán Nagyszalontán fejeződjék be.