„Az idő megváltozik, de az igazság nem” – dr. Károly Józsefre emlékeztek

Ciucur Losonczi Antonius

A szentmisét bemutató Fejes Rudolf Anzelm apát, prépost-prelátus arra hívta fel a figyelmet, hogy a nagyböjt egy különleges időszak az egyház életében. Március második szombatjára, amikor általában dr. Károly József Irén szerzetesre, tudós tanárra szoktak emlékezni, a tékozló fiúról szóló példabeszéd hangzik el evangéliumi szakaszként. Dr. Károly József azonban nem hasonlított a tékozló fiúra, és az idősebb testvér szemrehányó gőgössége sem jellemezte őt. Kortársai és ismerői inkább azt mondták róla, hogy egy halk szavú, szerény, introvertált típus volt, aki azért végezte fizikakísérleteit, hogy ezáltal is tanítványai és a társadalom érdekeit szolgálja. Munkássága hatással volt a tudományos életre, cikkei külföldi szaklapokban jelentek meg, mérvadó referenciaként doktori dolgozatokhoz.

Fejes Rudolf Anzelm ezután jelezte, hogy ezeken az ünnepségeken igyekeznek olyan eseményeket felidézni dr. Károly József életéből, melyek valamilyen évfordulóhoz kötődnek, idén pedig két szomorú centenáriumra fókuszálhatunk.

Az egyik, hogy 1923-ban fejezte be a működését a rend iskolafenntartó és javadalmi tanácsa, melynek a tudós is tagja volt. Neki az a legfőbb szerep jutott, hogy átdolgozza a félixfürdői birtok szerződését. Ez olyannyira sikerült neki, hogy a lignitkitermelés profitjával és némi spórolással együtt gazdaságilag fenntartható volt a főgimnázium 1920–1923 közt, és nem szorult rá senkinek a segítségére.

A másik esemény, hogy száz évvel ezelőtt a román államhatóság felfüggesztette a főgimnázium működési engedélyét, ami azt jelentette, hogy tulajdonképpen bezáratta. Ez nagy felzúdulást keltett polgári és egyházi körökben egyaránt. Megoldásként az osztályokat átvitték a Gojdu Főgimnáziumba, ott azonban premontrei tanárok, legalábbis papok már nem taníthatták a diákokat. „Dr. Károly József szívósan vívta a harcát, ennek eredményeképpen pedig Onisifor Ghibu, aki rágalmakkal, megfélemlítéssel és nyomásgyakorlással próbálta tönkretenni a hírnevünket, mindazt, amit építettünk lelkileg és fizikailag is, csupán legutoljára tudott tönkretenni minket” – fogalmazott Fejes Rudolf Anzelm. Hozzátette: bár még a hívek egy része is elpártolt tőle, dr. Károly József még idős korában sem adta fel, hiszen ahogyan egyik levelében írta, „az idő megváltozik, de az igazság nem”.

Dr. habil Fleisz János egyetemi tanár, a BINCISZ és a Sapientia Varadiensis Alapítvány elnöke felelevenítette, hogy 1999 óta emlékeznek közösen. Hangsúlyozta: dr. Károly József a közösségért tett mindent, és szerencsére az utóbbi években sikerült a munkásságát jobban előtérbe helyezni, megismertetni a közvéleménnyel, de azért még mindig nem dőlhetünk elégedetten hátra, hiszen továbbra sem viseli utca a nevét Nagyváradon, és szobra sincs, ezek elérése érdekében pedig összefogásra van szükség.

A rendezvény végén megkoszorúzták dr. Károly József Irénnek a templom falába épített síremlékét. A tudóst annak idején a váradolaszi temetőben temették el, hamvai jelenleg a premontrei templom kriptájában nyugszanak.