„A püspöki szolgálat egy olyan feladat, mely teljes embert igényel”

Ciucur Losonczi Antonius

- Hogyan értékeli a választás eredményét?

- Egy kicsit váratlanul ért ez az interjú, mivel még az eredményhirdetés hatása alatt vagyok. Hiszem, hogy Isten akaratából választott meg a közgyűlés. Ez volt az én imádságom, a kérésem, de bármi lett volna az eredmény, elfogadtam volna. A választás azt eredményezte számomra, hogy egyre jobban tudatosul bennem az, hogy a neheze csak most következik, a felelősség súlya csak most nehezedik a vállaimra igazából. Eddig csupán játszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha megválasztanának, most pedig megszületett már az eredmény. Hiszem, hogy az az Isten, aki az életemet eddig is hordozta, ezután is vezetni fog.

- Miért döntött úgy, hogy megpályázza a püspöki tisztséget?

- Természetesen nem úgy történt, hogy egyik nap arra ébredtem, hogy én püspök akarok lenni. Nem hiszek egyébként abban, hogy az ember kell jelölje önmagát. Pál apostol beszél is az egyik korinthusi levélben arról, hogy ne az ember ajánlja magát, mert az már gyanús. Úgyhogy Isten meghívásaként éltem meg azt, hogy megkeresett egy olyan ember, akinek a véleményére adok. Hozzá csatlakoztak többen is, és ők vetették fel az én jelöltségem gondolatát. Nyilván sok beszélgetés, imádság és tusakodás is volt ennek hátterében.

- Mit visznek tovább a múltból, ön és a csapata?

- Csűry István főtiszteletű úr csodálatos 13 évet hagyott maga után, nyilván nem szeretnék a versenytársa lenni. Azt gondolom, hogy minden, ami érték az ő egyházi vezetéséből, azt folytatni szeretnénk. Az új pedig az egyházban tulajdonképpen régi igazságokat jelent. Meghirdettük a programunkban azt, hogy az evangéliumra szeretnénk ráépíteni egész egyházkormányzásunkat, vezetésünket. Az lesz tehát a meghatározó, hogy az evangélium, az igehirdetés szolgálatában újuljunk meg, ez legyen a szolgálatunk alapja és minden ebből fakadjon.

- Mit ért megújulás alatt?

- Szellemi és lelki válságban vagyunk. Az anyagi krízisnek a jelei most mutatkoznak, még nem tudjuk, hogy mi áll előttünk, viszont a lelki válság Európa- és világszerte már megmutatkozott. Küszködnek ezzel a gyülekezeteink, minden korosztály, főleg talán az ifjúság van kitéve az idegen áramlatoknak. Célunk az, hogy a gyülekezeteinkben egy olyan lelki közösség formálódjon- és erre biztatjuk a lelkipásztorainkat-, mely megújulást hoz. A megújulás mindig Isten igéjében, Isten szent lelkének az ajándékaiban van. Ezt mi nem tudjuk kontrollálni, mi csak engedelmesen azt tudjuk mondani Istennek: Urunk, itt vagyunk! Cselekedj velünk, használj bennünket úgy, ahogy szeretnéd!

- Ön a Szilágyságban szolgál, a KRE székhelye viszont Nagyváradon van. Ez azt jelenti, hogy püspökként ide költözik?

- Szilágysági származású vagyok és a Szilágyságban is szolgálok. A 21 évnyi lelkészi szolgálatom is oda köt, három különböző gyülekezetben szolgáltam. Bár nehezen hagyom ott a Szilágyságot, a püspöki szolgálat egy olyan felelősségteljes feladat, amely teljes embert igényel. Főállásban szeretném tehát folytatni, ami azt is jelenti, hogy igen, Nagyváradra költözöm a családommal együtt. Bármennyire fáj a szívem, elfogadom azt, hogy Isten most más utakra vezet engem. Ezt bízta rám, és el kell engedjem a gyülekezeti szolgálatot, legalábbis addig, míg püspök leszek, illetve nyilván új esperest is kell majd a helyemre választani.

- Kérem, mutatkozzon be egy kicsit hosszabban olvasóinknak.

- Lelkészcsaládból származom, édesapám is lelkész volt. A családban még van egy lelkész, aki szintén a Szilágyságban szolgál. Ifjúkoromban a kolozsvári református kollégiumban végeztem, ott kaptam indíttatást Istentől a szolgálat felé. Nem állítom, hogy ez egy mély elhívás volt, de Isten kimunkálta az én életemben a teológiai évek alatt. Fiatal lelkészként Isten átvitt egy mélységen, és azt gondolom, hogy az volt az igazi elhívás számomra. Egy veszteség ért bennünket, most ezt nem részletezem, de akkor éltem át azt, hogy bárhol vagyok, bármilyen helyzetbe kerüljek, én az Isten szeretett gyermeke vagyok. Ezt szeretném mindenkinek elmondani a szolgálatom rendjén, mert azt tapasztaltam, hogy ez sokak számára vigaszt ad, kiutat jelent szorult helyzetükből. Van egy feleségem- pedagógus, magyartanárnő. Hat gyermekünk van, három fiú, három lány, legalábbis eddig. A legnagyobb már 20 éves, ő teológiai hallgató, másodéves Kolozsváron. A legkisebb két éves. Mindenki itthon tanul, fontosnak tartjuk azt, hogy a gyermekeink a mi intézményeinkben, magyarul tanuljanak. Én Szilágyszentkirályon kezdtem segédlelkészként, két év múlva szintén segédlelkészként a szilágyborzási gyülekezetbe kerültem. Ott 11 évet szolgáltam és ott szenteltek végül is lelkipásztorrá. Onnan hívott meg a krasznai gyülekezet 2014-ben, és azóta ott vagyok. Sajnálattal hagyom ott, de hiszem, hogy Isten oda is kirendeli a folytatást, hiszen nem emberektől függ ez, hanem az Úrtól.