Szabadtéri hangverseny volt a szecesszió ünnepén

Tóth Gábor

A szecesszió nemzetközi napját egész hétvégés ünnepségsorozattal népszerűsítő nagyváradi önkormányzat kétségtelenül legnagyobb most megszervezett attrakciója volt a Szent László téren június 11-én, szombat este 21 óra után megtartott hangverseny, melyen a nagyváradi filharmónia szimfonikus zenekara lépett fel. A meghívott karmester az ukrajnai Alekszej Mihajlenko volt, míg a három szólista Larisa Ștefan (szoprán), Alexandra Leșiu (mezzoszoprán) és Octavian Lup (cselló). Az előadás az alkalomhoz illően összművészetire lett kitalálva, hiszen egyrészt épített szecessziós örökségünk által körülölelve zajlott, másrészt a zeneművek alatt vetített képekben is megidézték Várad századfordulót követően kialakult arculatát, továbbá a zenékhez illő tánc is központi szerepet kapott a színpadon, a szervezőpartner Kolozsvári Román Nemzeti Opera balettművészei által. A balettkar melletti két fő szólótáncos Andreea Jura és Dan Haja volt, a koreográfusok Vasile Solomon és Anca Opriș Popdan.

Nehéz pontosan megsaccolni hányan vettek részt a szombat esti eseményen, mindenesetre a rendezők által kihelyezett kétezer szék hamar megtelt, és azon túl talán még legalább ezer kíváncsiskodó figyelte a tér különböző pontjairól a művészeti produkciót. Színvonalas, ízléses, jó zenei és táncművészeti összkoncepciójú volt a teljes program, nívós vendégfellépőkkel. A zeneművek térben (Párizs, Bécs) és időben (századforduló) is igyekeztek igazodni a szecesszió időszakához, így például a teljes műsort lezáró Bolero dallamának kígyózó arabeszkjei is további, zenén túli jelentéstartalmakat kaptak. A tiszta idő, a Holdas templom tornya feletti holdvilág igazán hangulatossá tette a környezetet, viszont az élénk szél sokat dörgette a kihangosítást, és a zenészeknek is akadt némi harca az olykor elszálló kottalapokért. A kivetítőkön sokat mutatott ukrán karmester egyébként precíz mozdulatai sajnos a kép-hang technika miatt folyamatosan a zene mögötti fáziskésésben látszottak. A zenekar első hangjai 21.21-kor szólaltak meg, közben volt illő konferálás is, az utolsók zenei hangok pedig 23.09-kor hallgattak el. Stílusosan folyó menti utazással kezdődött a hangverseny, háttérvideón Váradot és a várost átszelő Sebes Köröst szemlélhettük meg madártávlatból, de a mi folyónkra szimfonikus költemény nem lévén, Smetana Moldváját választották ide a Hazám ciklusból műsorindítónak. A továbbiakban szólt: Fauré Pavane (balett), Delibes Lakmé – Csengettyű-ária (Ștefan), Grieg Peer Gynt – A hegyi király barlangjában, Saint-Saëns A hattyú (Lup és balett), Delibes Lakmé – Virág-kettős (Ștefan és Leșiu), Dvořák Largo a IX., Újvilág szimfóniából, Hacsaturján Spartacus és Phrygia Adagiója (balett), Saint-Saëns Sámson és Delila – Csók-ária (Leșiu), Suppé Költő és paraszt – nyitány (balett), Offenbach Hoffmann meséi – Gondoladal (Ștefan és Leșiu), Ravel Bolero. Szabadtéri koncerthez illően főként ismert és közönségbarát, de ezzel együtt mégis gerinces tartású klasszikus zenét hallhattunk, amivel a cél (konferáláskor ezt többször is hangsúlyozták) egyben az is volt, hogy a filharmónia ún. „rendes” évadbeli koncertjeire több közönséget csábítsanak be a jövőre nézve.

Fotó: Alexandru Nițescu