Koszorúzás és főhajtás – a kommunista diktatúrák áldozataira emlékeztek

Kiss Ferenc Zsolt

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Egyesület szervezésében Nagyváradon idén is megemlékeztek a kommunista diktatúrák áldozatairól. A koszorúzásra és főhajtásra hagyományosan a Partiumi Keresztény Egyetem székházának belső udvarában került sor, az itt lévő emléktábla előtt. Koszorúikat elhelyezték: Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Révész Máriusz fideszes országgyűlési képviselő és miniszteri biztos, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt képviseletében Zatykó Gyula, Habinyák István és Moldován Lajos.

Ezt követően az emeleti díszteremben egy lakossági fórumon vehettek részt az érdeklődők, amelyen Szilágyi Zsolt elnökölt. Bevezetőjében felhívta a figyelmet: „A kommunizmus nem tűnt el, csak átalakult; a kommunista sem veszett el, csak átalakult, azt látjuk a mai napig, hogy vannak politikai vezetőink, akik ugyanúgy gondolkodnak, ugyanazzal a habitussal próbálják megoldani a krízishelyzetekben a kérdéseket, mint annak idején a kommunista rendszer.”

Mondhatni, e gondolatkörhöz csatlakozott a következő felszólaló, Tőkés László, aki különös hangsúlyt adott annak a gondolatnak, hogy mi, akik e térségben még létezünk, még közvetve is áldozatai vagyunk a múlt rendszernek; azok a folyamatok, melyek akkor indultak, mindmáig hatnak. Őt követte Révész Máriusz, aki némi iróniával jegyezte meg: bár igyekszik, mégis a 2006-os rendőrattak egyik sérültjeként vált nagyon ismertté. Beszédében a szocialisták uralta korszakot vetette össze az azóta eltelt idővel, s kért mindenkit, vessen számot önmagában, kívánja-e, hogy azok az idők visszatérjenek.

A közönségtalálkozót a 2006-os őszi eseményeket feldolgozó film, az Elk*rtuk vetítése követte.

„Nem szabad kettős mércével mérni”

Révész Máriusz a Bihari Napló olvasói számára is összefoglalta a közelgő magyarországi választások tétjét.

„Február 25-e van, a kommunizmus áldozatainak emléknapja. A kommunizmus egy olyan eszme, aminek a nevében milliók, tízmilliók, sőt, nyugodtan mondhatom, százmilliók életét tették tönkre, keserítették meg. És a magyar parlament azért döntött ennek az emléknapnak a bevezetéséről, mert azt tapasztaljuk, hogy az egész világban van egy ilyen kettősség: miközben a nácizmus és a fasizmus rémtetteit mindig is hajlandóak vagyunk egyértelműen elítélni, a kommunizmus – ami egy hasonlóan embertelen eszme volt – rémtetteiről elfeledkezünk. Nyilvánvalóan egyetlen normális embernek sem jut eszébe horogkeresztet használni sehol, de a vörös csillag valahogy bocsánatos jelkép maradt. Che Guevará-s pólóban tulajdonképpen még »megengedett« megjelenni, bár ez az ember is egész falvakat irtott ki Dél-Amerikában, de erről valahogyan elfeledkezünk. Tehát nem szabad kettős mércével mérni, azonos mércével kell látni a világot. És az a helyzet, hogy nekünk ebben a régióban a kommunista, a szocialista rendszer szintén nagyon sok keserűséget okozott. Miközben a magyarországi kommunisták internacionalisták voltak, és nem volt szabad beszélni arról, hogy a határon túl magyarok élnek, aközben itt, Romániában egy nagyon erős nacionalizmus keveredett a kommunista világlátással. És ennek eredménye volt, amiről Tőkés László püspök úr is beszélt, hogy a városokban tudatosan próbálták megváltoztatni a népességarányokat, hogy a falvakat a Ceaușescu-rendszer végén megpróbálták felszámolni, tönkretenni. Szerencsére jött a rendszerváltozás, de ha szétnézünk, akkor azt tapasztaljuk, hogy most azoknak a leszármazottaival folyik a küzdelem, akik a szocialista időszakban vezették az országot, és gyakorlatilag ugyanezen a nyomvonalon megyünk tovább. Magyarországon a baloldali erők most is internacionalisták, kevéssé figyelnek, vagy egyáltalán nem, avagy ellenségként tekintenek a határon túli magyarokra. Miközben itt gyakorlatilag mindegy, hogy milyen erő van, baloldali, jobboldali, liberális, a nemzeti szempontok érvényesítése mindig is fontos volt nekik. Magyarországon április 3-án választás lesz. Én azt kérem, hogy mindenki tegye mérlegre, hogy mit kapott 2002 és 2010 között az akkori kormánytól, tegye mérlegre, hogy 2010 és 2022 között mi történt, és döntsön a legjobb lelkiismerete szerint.

Én mindenkinek azt tudom mondani: egyszer már kipróbáltuk, szerintem nem érdemes visszafordulni. Előre kell menni. Mindenki látja, hogy mi minden épült itt a magyar kormány támogatásával, és mindenki látja, hogy mi történt 2002 és 2010 között. Én nem akarok senki helyett dönteni. Mindenki induljon ki a saját tapasztalatából, a fiatalok pedig kérdezzék meg a szüleiket. És azt javaslom, hogy mindenki vigyen magával a választásra, illetve a regisztrációra még két embert.”