Házi beteggondozókkal találkozott a főpásztor

Ciucur Losonczi Antonius

Böcskei László megyés püspök köszönetet mondott a járványhelyzetben is vállalt, példátlan helytállásukért, és további támogatásáról biztosította az ápolókat. Felelevenítette, hogy a korábbi években a Betegek Világnapja alkalmából elkísérte egyik-másik gondozót a beteglátogatásra. Látta, hogyan végzik a munkájukat, és megtapasztalta, mennyire hálásak azok, akikkel találkoznak. Az emberi közelség ugyanis nagyon sokat jelent, különösképpen azok számára, akik a hátralevő életüket egy lakásban kénytelenek leélni, mert a betegségük erre kényszeríti őket. A főpásztor hangsúlyozta: szívesen vett részt ezeken az alkalmakon, és nemcsak amiatt, mert ezáltal eleget tett diakóniai küldetésének, hanem azért is, mert úgy tekint a szociális munkásokra és a beteggondozókra, mint a munkatársaira. Megjegyezte: a rászorulóknak nemcsak a fizikai szenvedéseit kell enyhíteni, hanem a lelki egyensúlyukat, békéjüket is biztosítani kell, ezért is értékes a meghívottak munkája.

A megyés püspök ezután több mondatot is intézett Ferenc pápának a 29. Betegek Világnapjára írt üzenetéből, valamint felhívta a figyelmet a Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszus mottójára is: Minden forrásom belőled fakad (Zsolt. 87,7). Ezek alapján kiemelte, hogy a beteggondozók szolgálata nemcsak szociális jellegű tevékenység, hanem emberiességből is jelesre vizsgáznak. Reményt közvetítenek, miközben a saját terheiket és problémáikat próbálják nem kivetíteni másokra. Nem feledkeznek meg arról, hogy „a betegségnek mindig van arca”, és elkötelezetten, nagylelkűen felebaráti szeretettel nyújtanak vigaszt nemcsak a gondozottaknak, hanem azok családjainak is, akiknek ugyanúgy számít minden gesztus és odafigyelés. Közelségük olyan, mint egy értékes balzsam, és szinte lelkipásztori feladatot látnak el, amikor meghallgatják a hozzájuk fordulókat. „Egy társadalom annál inkább emberibb, minél inkább törődik az esendőkkel és a szenvedőkkel, hogy senki se érezze magát kirekesztve vagy magára hagyva, és ennek érdekében minden eszközt megteremtünk és felhasználunk, akár intézményesített formában, akár a személyes közreműködésünkkel vagy helytállásunkkal”– hangzottak el a Szentatya által is megfogalmazott gondolatok, kiegészítve azzal a nagyböjti üzenettel, miszerint ahhoz, hogy néha reményt nyújtsunk, elég kedveseknek lennünk...