Kitüntették azt az olasz barlangászt, aki a váradi 4. gyalogezred emlékét is ápolja

Ciucur Losonczi Antonius

A római Pápai Magyar Intézet rektora, dr. Németh Norbert által San Martino del Carsóban bemutatott szentmise keretében október 31-én vette át a díjat Gianfranco Simonit. Dr. Kovács Gergely gyulafehérvári érsek a romkat.ro portálnak ezzel kapcsolatban azt írta: Gianfranco Simonit 1963-ban született az olasz-szlovén határon található Goriziában. A hetvenes években, serdülőként elkezdte a környék barlangjait kutatni, ez egyben az I. világháború doberdói ütközeteinek nyomaival való találkozást is jelentette számára. Amióta 1988. október 19-én néhány társával együtt megalakították a Karszti Barlangász Csoportot (Gruppo Speleologico Carsico), a barlangkutató tevékenységen túl Simonit a Nagy Háború emlékei felkutatásának és megőrzésének szentel kiemelt figyelmet. A Csoport tart rendben és gondoz önkéntes munkával a környéken található több első világháborús emléket, köztük a nagyváradi 4-es honvédek emlékművét, a szegedi 46-os és a temesvári 61-es gyalogezred kőbe vésett feliratait. 2014 novemberében a temesvári 61. gyalogezred emlékműve mellé négynyelvű – olasz, magyar, angol és szlovén – információs táblát helyeztek el, amelyen feltüntették, hogy a 61. gyalogezredben harcolt Doberdónál nyolc hónapon át és ott sebesült meg 1916. július 19-én Márton Áron, Erdély későbbi híres püspöke. A Csoport saját múzeumot is működtet, amelyet 2007. június 30-án nyitott meg a doberdói fennsíkon található San Martino del Carsóban. A Nagy Háború Múzeumában (Museo della Grande Guerra) kiállított tárgyak mindegyike a környező területeken fellelhető kavernákból és egykori lövészárkokból került elő. A múzeumban Márton Áron önálló, háromnyelvű – olasz, magyar és román – tablót kapott. Simonit ugyanakkor mindig készséggel áll azon csoportok rendelkezésére, akik felkeresik a doberdói véres ütközetek helyszínét, és kegyeletüket szeretnék leróni ott harcolt őseik emléke előtt.

Kecse Gabriella, a nagyváradi Tanoda Egyesület elnöke lapunknak felelevenítette, hogy néhány éve általában minden novemberben (az idén a járvány miatt ez is elmarad) a megyei tanács támogatásával A béke útja elnevezésű, négy országbeli tanintézet diákjainak részvételével zajlott projekt keretében I. világháborús emlékhelyeket keresnek fel szacsvays diákok Olaszországban és Szlovéniában. Nagyváradi és székesfehérvári civil szervezetek már régóta együttműködnek, még azokból az időkből, amikor Sárközi Zoltán, Pásztor Sándor és Delorean Gyula RMDSZ-es helyi tanácsosok voltak, és ezek közt van a Tanoda Egyesület, valamint a Honvédség és Társadalom Baráti Köre Egyesület (HTBK) is. Az egyik találkozójukon merült fel az a javaslat: milyen jó lenne, ha a váradi és a székesfehérvári gyerekek közösen emlékeznének a doberdói fennsíkon, illetve az Isonzó mentén az I. világháborúban ott együtt harcolt felmenőkre, ősökre, akik közül sajnos nagyon sokan az életüket vesztették. Ez volt tehát az alapötlet, a HTBK-sok pedig készségesen vállalták, hogy azzal az olasz partnerrel, amellyel ők jó viszonyt ápolnak, vagyis a Gianfranco Simonit által irányított Karszti Barlangász Csoporttal, felveszik a kapcsolatot.

Gianfranco Simonitnak köszönhető továbbá az is, hogy a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred emlékgúlája rendbe lett téve. Lelkesedésére, odafigyelésére jellemző, hogy amíg ennek a felújítása zajlott, a koszorúkat bevitte a Nagy Háború Múzeumába, majd természetesen a helyreállítás után visszahelyezte ezeket. Két és fél évvel ezelőtt pedig a nagyváradi Városi Múzeumban Lövészárok-vallomások címmel nyílt időszakos kiállítás a Nagy Háború emlékére, melyen a tablókon és a tárlókon kívül két kivágott szederfa is látható volt, melyek hajdan San Martini Del Carsoban álltak.

Borítóképünkön: A római Pápai Magyar Intézet rektora, dr. Németh Norbert szentmise keretében adta át a magyar állami kitüntetést Gianfranco Simonitnak