Gróf Bánffy Miklós-díjat adományoz az EMKE Dimény Levente színművésznek

Ciucur Losonczi Antonius

Az Erdélyi Oscarnak is nevezett, a közművelődés különböző területein kiemelkedő tevékenységet folytató szakemberek kitüntetésére szolgáló EMKE-díjakat idén a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházkerület templomában (Kétágú templom) adják át, november 7-én, szombaton 14 órától. A díjazottak közt Bihar megyei személyt is találunk: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Dimény Levente színművésznek, rendező-koreográfusnak – érzékeny és kiemelkedő színészi szerepformálásaiért, társulatvezetői munkásságáért, a modern-kortárs táncművészet partiumi megteremtéséért és népszerűsítéséért – Gróf Bánffy Miklós-díjat adományoz. A kitüntetettel beszélgettünk.

– Mikor és hogyan értesült arról, hogy meg fogja kapni a díjat? Számított-e rá?

– Levélben értesültem nemrég, nem számítottam rá, nem szoktam díjakkal számolni.

– A szerepei közül melyekre a legbüszkébb? Mert ugye a színészi szerepformálásaiért is jár az elismerés…

– Nem tudok erre a kérdésre válaszolni, a büszkeség így nem releváns a hivatásunkban. Ez egy kollektív alkotási műfaj, ahol akkor lehetünk „büszkék” valamire, ha olyat alkotunk, aminek hatására érdemlegesen tudtunk gondolatot ébreszteni a minket követőkben. Helyes a megállapítás a kérdésben: „szerepformálásaidért is”, ugyanis a leírás szerint a „gr. Bánffy Miklós-díj: a színházi intézményszervezésben, a színház és a közművelődési terület összekapcsolásában elért sikerekért jár”. Ebből a szempontból talán az díj adományozásának meghatározásában szereplő tevékenységem a mérvadó.

– Mennyire népszerű ma a modern-kortárs táncművészet a Partiumban, van-e rá igény, és hogyan befolyásolja, vagy egyáltalán befolyásolja-e ezt a járvány? Hogyan tovább?

– Először saját meglátásom szerint tisztáznom kell a „modern-kortárs táncművészet” kifejezés azon értelmezését, amely szerint dolgozom: bármilyen műfajú táncművészet (klasszikus balett, kortárs balett, néptánc, mozgásművészet stb.) modernné és kortárssá válik, ha az alkotók a jelenlegi előadóművészeti elvárásoknak megfelelően a ma emberéből építkeznek, a ma emberéhez szólnak, illetve üzenetüket tekintve előre mutatnak. Az egy helyzeti eredmény, hogy a szűkebb értelemben vett kortárs-tánc alkotásai nem voltak láthatóak a régiónkban és sikerült ezen a hiányon túllépni. Természetesen a tánc rétegműfajnak számít mifelénk, ennek ellenére nem hiányozhat a kulturális kínálatból a színház, a zene és a képzőművészet mellett. A népszerűségét mindig az éppen kínált cím-műfaj-előadó hármas tényező határozza meg. Az igényről pedig azt gondolom, hogy fordítva történik: az a kérdés, hogy a kulturális élet szervezőinek, intézményeinek van-e igényük minél szélesebb műfaji sokszínűséget tálalni a közönségnek. A választék adta lehetőségek fogják meghatározni a nézői látogatottságot, ezért nem követhetjük el azt a hibát, hogy csak egyfélét tálalunk. A pandémiás helyzet arra kényszeríti az előadóművészet képviselőit, hogy újra meghatározzák magukat. Ebbe elsőrendűen beletartoznak a gyors tűzoltás módszerei, online események, élő közvetítések, de ennél sokkal fontosabb a hosszú távú elgondolkodás: a színháznak, minden kritikusnak ítélhető társadalmi helyzetben, meg kell találnia a maga kinyilatkoztatási módszereit. Jelenleg a járvány mellett nagyon sok olyan feldolgozandó téma van, amelyekre a művészetnek reflektálni kell: szólásszabadság, tudományos és művészeti önrendelkezés, karhatalmi helyzetek és természetesen nem utolsósorban az emberi elszigeteltség hatásai. Azt hiszem a fentiek nagyban meghatározzák a hogyan tovább teendőit.

Fennállásának 135. évfordulóját ünnepli az EMKE

A járványhelyzet kedvezőtlen alakulása miatt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek idén két alkalommal is el kellett halasztania közgyűlését és az EMKE-díjak átadását. Az EMKE hagyományosan 1885. április 12-i alakulásához legközelebb eső hétvégén tartja az ünnepséget, ez idén április 4-én lett volna. A koronavírus-járvány első hulláma miatt ezt júniusra halasztották, majd mivel akkor arra számítottak, hogy az őszi időpont a külföldi meghívottaknak is kedvezőbb lesz, november 7-ét jelölték ki dátumként. Sajnos a járványhelyzet nem javult, de az EMKE közleménye szerint – amennyiben rajtuk áll – ezen a dátumon immár megtartják, még ha szűk körben is, a rendezvényt.

Az EMKE tagsága szervezetekből áll össze, a közgyűlésükön egy-egy szervezet több személlyel is képviseltetni szokta magát. Mivel nagy létszámú beltéri események nem szervezhetők, az idei tisztújító közgyűlést, az EMKE elnökségének határozata értelmében, elektronikus szavazás útján tartják meg. A szavazás eredményét november 7-én délelőtt a honlapjukon, illetve a Facebook-oldalukon közlik.

Az EMKE 2020-ban ünnepli fennállásának 135. évfordulóját, valamint emlékeznek arra is, hogy a főtitkári, illetve ügyvezető elnöki, majd rövid ideig elnöki tisztét betöltő Sándor József 75 éve hunyt el. E két jelentős évforduló tiszteletére emléktáblát avatnak az 1906 és 1945 között az EMKE irodájának is helyet adó, reformátusok sarokházának nevezett épület kapualjában (Kolozsvár, Magyar/1989. december 21. utca 37. szám) november 7-én, szombaton 13.30 órakor, 14 órától pedig átadják az EMKE-díjakat a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházkerület templomában.

Borítóképünkön: Dimény Levente színművész