Szántó Ildikó: Az a legfőbb cél, hogy a gyermekek családi környezetben nőhessenek fel

Pikó Stefánia

– Az intézmény munkája sokrétű, hozzátartozik a gyermekvédelem (egészségesek és sérültek), a szociális védelem, vannak felnőtt-, nappali, felzárkóztató jellegű központok fiataloknak, akik kikerülnek a gyermekvédelmi intézményekből, és idősek ellátásával is foglalkozunk. Körülbelül 23.000 ellátottunk van, 58 központ, amiből 14 kiszervezett, tehát civil szervezetek biztosítják az ellátást, mi pedig fizetjük szolgáltatásaikat. Ebből az 58-ból 29 gyermekvédelmi. Mindemellett mobil csoportok járják a megyét, akik idősek, illetve sérült gyermekek terápiás kezelésével foglalkoznak megyeszerte. A gyermekvédelmi központok kapcsán fontos megemlíteni, hogy egy friss törvénymódosítás értelmében kizárólag hétéves kor fölött fogadhatunk a központokba gyerekeket, így a náluk fiatalabbakat mindenképp valamilyen családi közegben helyezzük el, például nevelőszülőkhöz, adott esetben rokonokhoz. Számunkra nagyon fontos, hogy minden esetben sikeres legyen a rehabilitáció, mindent megteszünk azért, hogy a gyerekek bekerüljenek egy családi közegbe, keressük a rokonokat, a nevelőket, az örökbefogadókat. Egy központban legfeljebb tizenkét gyermek lehet, a legtöbb központunkban ez így is van, bár van néhány olyan, mint például itt, az udvarunkban, ahol többen vannak – most olyan együttműködéseket indítottunk országos szervezetekkel, melyek építenek nekünk házakat szerte a megyében, így a nagyobb létszámú központokban lévő gyerekek is családi típusú házakba kerülnek majd. Papfalván is van egy olyan központunk, ahol majdnem negyven gyermek van, sérült gyermekek – őket az év végéig családi típusú házakba kell kihelyezni a törvény értelmében. Valószínűleg év végére nem lesz kész az összes ház, de már a munkálatok zajlanak, és kettő már készen is van. Ahogy haladunk – a kisebbekkel kezdve – úgy kerülnek ki a nagy létszámú központokból.

– Milyen mindennapos feladatai vannak?

– Két igazgató vezeti az intézményt, a kolléganőm inkább az adminisztrációs feladatokkal foglalkozik, beszerzéssel, kivitelezéssel, pénzügyekkel, illetve ő a hivatalos képviselője a gyerekeknek, én pedig a szociális igazgató vagyok, hozzám tartozik minden központ, minden problémájukkal hozzám fordulnak, ezért is fontos, hogy a hivatalos munkaidőmön kívül is 0–24-ben készenlétben legyek. Bármikor telefonálhatnak, hogy eltűnt vagy meglett egy gyermek, bármikor hozhatnak be gyermeket – éppen most történt, hogy egy anyuka behozta az egyéves kisbabáját, hogy itthagyja, de végrehajtottunk két kiemelést is egy vidéki településen, egy olyan családnál, ahonnan nemrég már két gyermeket elhoztunk. Közben gyakori eset a szökés, van, hogy a vámtól hívnak, hogy találtak egy szökni próbáló kiskorút. Van most egy 17 éves fiunk, aki néhány héttel ezelőtt tért vissza a kiskorúak börtönéből, olyan traumákat szenvedett, hogy azóta több alkalommal is öngyilkossági kísérletet tett. Ahogyan arról már máskor is meséltem, a lányok is veszélyben vannak, gyakran próbálják meg őket elcsalni, hogy aztán prostitúcióra kényszerítsék őket. Minden központ jelentkezni szokott a problémáival, és mindenre megoldást kell találni, a lehető legrövidebb idő alatt. Egyébként engem maguk a gyerekek is hívhatnak telefonon, sőt, van, hogy bejönnek hozzám az irodába.

– Ezt az egyébként is meglehetősen összetett munkát biztosan nem könnyítette meg a járványhelyzet…

– Most, a járvány ideje alatt még inkább szükség van az állandó figyelmünkre, jelenlétünkre, nemcsak a mindennapos sürgősségi esetek, hanem az előírások miatt is, melyeket fontos figyelemmel kísérni. Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot az alkalmazottakkal, hogy ne maradjunk le semmilyen fejleményről.

Nehéz mindent kordában tartani most, főleg, hogy azért előfordulnak koronavírusos esetek is. Nem tett jót a gyerekeknek az sem, hogy ebben az időszakban korlátozottabb volt a mozgásterük is, iskolába sem mehettek. Most, hogy újranyitottak az iskolák, szorgalmaztam minden központban, hogy küldjék be a gyerekeket, ne maradjanak az otthonokban, érje őket minél több inger, élmény. Mert bizony voltak olyan esetek, hogy ez a bezártság a feszültség növekedését okozta, főleg ahol serdülő fiúk laknak, voltak agresszív kirohanások, és volt, hogy kénytelenek voltunk mentőt, az adott gyermek kezelőorvosát kihívni. A táboraink java is elmaradt, csupán a kisebb kiruccanások maradtak. Igyekszünk a legjobbat kihozni az adott lehetőségekből.

– Gyakran ellenőrzik önöket, ugye?

– Igen, nálunk folyamatosan vannak ellenőrzések, most is van, és múlt héten is volt, itt voltak Bukarestből. A minisztériumnak van egy olyan hatósága, amely a szakszolgálatok minőségét ellenőrzik, ők pedig központról központra haladnak, épp az imént telefonált egy kolléganőm, hogy holnap (szerk. megj.: ma) mennek hozzá is, a DSP-től is bármikor jöhetnek ellenőrizni a járványügyi előírásokat. Múlt héten volt itt egy ellenőrző szakbizottság (Consiliul de Monitorizare), öt személy, közülük ketten itt kérték ki a gyerekek dokumentumait az esetkezelőktől, hárman pedig a központokat ellenőrizték – pontosan hatot választottak ki, anélkül, hogy elmondták volna, hogy mit fognak ellenőrizni. Örömünkre szolgál, hogy megdicsértek minket. Azt mondták, hogy gondozottak, tiszták a központjaink, az ellátottaink is rendben vannak, főleg, ahol kicsik vannak. Már egyáltalán nem azok a körülmények uralkodnak, mint a kilencvenes években, mi igyekszünk megfelelni a jelen standardoknak, minél családiasabb környezetet, sokoldalú ellátást biztosítani a gyerekeknek, minél több és színesebb foglalkozást tartani nekik, hogy ne szenvedjenek semmiben hiányt. Sok esetben a két-három évig nálunk hagyott, külföldre utazott szülők gyermekei nem is akarnak visszamenni eredeti családjaikhoz, mikor azok visszatérnek, annyira szeretnek nálunk lenni.

– Hogyan tudja segíteni a munkájukat egy átlagolvasó, mire volna a legnagyobb szükség?

– A szükségállapot alatt kaptunk állami élelmiszercsomagokat, ezeknek a gyerekek nagyon örültek a központokban, mert a legtöbb központban catering-szolgálat van, így pedig alkalmuk volt együtt sütögetni, főzni a gondozókkal – ez egy nagyon jó élmény volt. Az alap menü mellett mindig jól jön valami plusz, gyümölcsök, hiszen fontos a vitaminpótlás, és egy kis édesség is, hiszen mégiscsak gyerekekről van szó. Ugyanakkor amire még nagy szükség volna, azok technikai eszközök, tabletek, számítógépek, telefonok, olyan eszközök, melyek segítségével könnyen működne az online tanulás, ugyanis ezekből meglehetősen kevés van – egy-egy házban legfeljebb 2–3 ilyen eszköz található, így a tanulást, lehetőség szerint, maguk az alkalmazottak oldják meg saját eszközeikkel.

Borítóképünkön: Szántó Ildikó