Trianontól a mézen át a beszélő leletekig

Pap István

Több szempontból is rendhagyó volt a PKE és a Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetsége (RODOSZ) által immár ötödik alkalommal megszervezett konferencia. Mivel egy járványidőszak kellős közepén vagyunk, ennek következtében hibrid rendszerben szervezték meg az eseményt: akik országon belül vannak, és el tudtak jönni, azok el is jöttek a PKE-ra, azok pedig, akik országhatáron túl élnek vagy tartózkodnak, vagy egyéb más okból nem tudnak fizikailag jelen lenni, online tartották meg előadásukat. „Ilyen még nem volt számunkra, reméljük a közeljövőben nem is lesz, ezzel együtt ezt gondoltuk a legjobb megoldásnak” – mondta a konferencia péntek délutáni megnyitóján Tőtős Áron, az esemény szervezőbizottságának az elnöke. Ő kiemelte, hogy az idei program rendhagyó abból a szempontból is, hogy kinőtte egy konferencia hagyományos kereteit, hiszen ehhez kapcsolódóan évente megszervezik az erdélyi történsztábort, ezzel is összekötve az erdélyi és a székelyföldi magyarságot, illetve az ottani és az itteni fiatal kutatókat. „Évek óta tanulmánykötetben jelentetjük meg a konferenciák írott változatait, de a mostani rendezvény különleges abból a szempontból is, hogy új sorozatot indítunk el: monográfiákat is szeretnénk megjelentetni. A sorozatban egy-egy fiatal kutatónak olyan munkáit szándékozunk kiadni, amely egy-egy témakör szintézisét nyújtja. Az első ilyen kiadványunk Segyevy Dániel Zoltánnak, a Lipcsei Egyetem doktoranduszának, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatójának Térképművek Trianon árnyékában című munkája lesz” – mondta Tőtős Áron.

Gazdag kínálat

Az idei konferencián a nyolc szekcióülés előadásait két plenáris előadás fogta keretbe: a nyitóelőadás pénteken délután dr. Ablonczy Balázs történész, a Lendület Trianon 100 kutatócsoport vezetőjének az expozéja volt Ismeretlen Trianon: erőszak, gazdaság, menekülés címmel, zárásképpen pedig dr. Zuh Deodáth (ELTE GTK FI) értekezett sikeres és sikertelen műcsarnoképítésekről Erdélyben 1920 után. Az idei konferencián is, mint általában, azok a fiatal kutatók vettek részt, akik a tágabb értelemben vett Erdély történetét kutatják, és munkájuk eredményét, vagy részeredményeit ismertetik a konferencia keretében. A régióval foglalkozó kutatók a Kárpát-medence minden területén élnek, de nyugat-európai egyetemeken is számosan végeznek kutatásokat Erdély történetéről. „A konferencia ezzel a céllal is jött létre, hogy ezeket a különböző területeken földrajzilag is távol levő embereket hozza közel egymáshoz, számukra találkozási lehetőséget biztosítson” – mondta a megnyitón Tőtős Áron. Az idei tudományos program tematikája a változó világ és a változó Erdély kérdése körül csoportosult, és mint azt a szervezőbizottság elnöke elmondta, céljuk megmutatni az új kutatási módszereket és azokat az új kutatási eredményeket, amelyek új látószögbe helyezik Erdély történetét, és így a hagyományos politikatörténeti kereteken túlmenően új témák is előkerülnek, amelyek korábban kevésbé voltak kutatottak. Ezek után nem meglepő, ha a nyolc szekcióülés mintegy huszonöt előadása során szó volt borbélyokról, a halálbüntetésről, „beszélő leletekről”, vagy éppen a méz szerepéről az Erdélyi Fejedelemség korában. Külön szekcióban tárgyalták a várostörténeti, az iparművészeti témákat, és volt egy külön szekció Trianonról is, a bemutatott előadások az őskortól napjainkig ismertették Erdély történetének egy-egy szegmensét.

Fotók: A szerző felvételei