Herman Ferenc: Ne engedjük magunkat szétszakítani!

– 2000-ben érettségiztem, majd felvételt nyertem a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem színészképző szakára. Meleg Vilmos, akkoriban a Szigligeti Színház művészeti igazgatója, lassan másfél évtizede hívott Nagyváradra és leszerződtem a társulathoz. Mondhatni, hogy idegenként kerültem a városba, nem ismerve szinte senkit Nagyváradon. Ekkor történt meg a varázslat: a váradi közösség tárt karokkal fogadott, mellém álltak, segítettek, formáltak, irányt mutattak, tanácsokkal láttak el. Megmosolyogták a világmegváltó elméleteimet, de egyszer sem törtek le, hanem biztattak és mellém álltak. Sorolhatnám a személyeket is hosszan, de biztos vagyok, hogy mindenki magára ismer a leírtak alapján.

Hamar beszippantott Nagyvárad hangulata és varázsa, rövid időn belül otthonosan és biztonságban mozogtam a városban és a magyar közösségben. Nagyváradon ismertem meg életem szerelmét, Bechtold Noémit, majd szerelmünk gyümölcseként itt született meg a két csodálatos gyermekünk, a most 8 éves Hanna és a 3 éves Hunor.

El kell mondanom magamról, hogy amit csinálok, azt fanatikusan csinálom, nem igazán ismerek középutat. Valamit vagy csinálok igazán, teljes odaadással és erőbedobással, vagy egyáltalán nem csinálom.

Éppen ezért 2010–2011 körül egy nagy törés következett be az életemben. Azt hiszem, életem első olyan nehéz és komoly döntését kellett meghoznom, aminek előre nem látható következményei lehetnek: a színházi létezés, karrierépítés, a színészi bohém életvitelt követem, vagy pedig a családi életre koncentrálok, ugyanis az én világképzetemben a kettő nem egyeztethető össze.

A család mellett döntöttem. Kiléptem a színház intézményes keretei közül és szabadúszóként kezdtem el dolgozni. Üzletember(féle) lett belőlem. Először magam kellett menedzselnem, aztán a feleségemmel alapítottunk egy könyveket forgalmazó céget, amit működtettünk, amíg a gazdasági világválság beütött. Nehéz időszak volt, nem tudtuk merre és hogyan, mi következik.

Váltani kellett, és újra a nagyváradi közösség állt mellém, karolt fel, mutatott irányt.

Valamikor tanító bácsi szerettem volna lenni. A sors nem úgy hozta, de a gyermekek iránti szeretet átfonta az életemet. Felnőttként és apaként megtanultam értékelni azt a tisztaságot, amit a gyermekeim árasztanak.

Így pattant ki a Napraforgó táborok ötlete és elkezdtem tábort szervezni. Az első évben csak napközis tábort szerveztem, de a nagyváradi közösség jelezte, hogy ottalvósra is szükség van, így az elkövetkező években egyre nőtt a táborok és a gyermekek száma. Évről évre tematikus napközis és ottalvós táborokat szerveztem a városban és a megyében különböző helyszíneken. Büszkén mondhatom el, hogy nyolc év alatt több mint 1500 gyermek fordult meg a Napraforgó táborokban.

Bármerre indultam, segítő kezek nyúltak alám és támogattak. A pedagógusoktól rengeteget tanultam: módszertant, ötleteket, szervezési formát. Mindezt egybegyúrva a színházi tanulmányaimmal kialakult a táborok alapelve: a Napraforgó táborokban a kreativitásnak csak a gyermekek képzelete szabhat határt.

Jelenleg a táborok mellett nagyvőfélyként és ceremóniamesterként ismerhetnek egész Bihar megyében. Én biztosítom, vagy erősítem fel a nagy napon a vendégek hangulatát, szórakoztatva őket dallal, játékkal.

A színház jelen maradt az életemben. Összehozott a sors Meleg Attilával, az MM Pódium színház igazgatójával, aki sok előadásba hívott vendégszerepelni az évek során. Ezeket az előadásokat játszottuk a Partium területén és a határon túl. Vendégszerepeltem Debrecenben, nagyjátékfilmben kaptam szerepet, rövidfilmet forgattam.

Egyszóval, Nagyvárad és a váradi Magyar közösség sokat tett értem. Nagy szerepe van az életemben kialakult egyensúlyban. Köszönöm. Úgy érzem, itt az ideje, hogy én is még többet tegyek a közösségért: szervezzek tábort, koncertet, családi rendezvényeket, gyerekfoglalkozásokat, színjátszókört, a nagy napot a legjobb tudásom szerint tegyem felejthetetlenné, daloljak, táncoljak, játsszak a színpadon, egyensúlyt teremtsek, hogy átadhassak és visszaadhassak Nagyváradnak abból, ami én vagyok, és amit Tőle kaptam. Most az RMDSZ önkormányzati képviselőjelöltjeként szeretnék többet, jobban szolgálni ott, ahol lehet. Fontos, hogy ne engedjük magunkat szétszakítani.

Fizetett politikai hirdetés 10487

Comandat de UDMR Bihor, Tipărit la SC Inform Media Press SRL, Tiraj 7828, Cod AEP 23200009