Ipari műemlékeink is hozzátartoznak épített örökségünkhöz

Dukrét Géza

1848-ban létesül az első kicsiny Szesz- és Élesztőgyár, Velencén. 1906-ban újjáépül. 1918-ban egybeolvad a budapesti Krausz-féle élesztőgyárral, Egyesült Krausz–Moskovits Rt. Néven. Az 1948-as államosítás után Victoria Szesz és Élesztőgyár – Nagyvárad néven működik. 1972-ben összevonták a Sörgyárral. 1991–1995 között korszerűsítik, városunk egyik legrégibb ipari létesítményeként folytatta tevékenységét, egészen 1998-ig, amikor is végleg bezárták. 2007-ben a gyárat lebontották. Csak pusztaság van a helyén.

Váradon az ipari sörgyártás az 1850-es években honosodott meg, Pece-Szőlősön sörház létesült. A malátagyár, amely 1872 tájt épült, négy emelet magasságban emelkedett ki a már meglévő sörház szomszédságában. 1899-ben Nagyvárad-Szőlősi Gőzsörgyár Löwy Ignác a neve. 1914-ben Nagyváradi Sörgyár Rt.-vé alakult. 1921-ben megtartott közgyűlésen igazgatóvá választották dr. Coriolan Bucicot, Nagyvárad polgármesterét. 1923-ban az intézmény elnevezése: Dreher–Haggenmacher Sörgyár Rt. lett. 1926-ban és 1927-ben már több mint 50 ezer hl volt a termelés. 1932-ben termékei elárasztották a bukaresti piacot is. A 20. század második felének hajnalán a vállalat felveszi a Munca nevet. 1972-ben összevonták a Szesz- és Élesztőgyárral. Sörmárkái között említésre méltó a București, a Porter, a Bihor, Bucegi, Carpați, Felix, Hipoglucidică, Iadolina, Sport, Stâncuța, Valea Prahovei. A sörgyár részvénytársasággá alakult, új nevet vett fel: Nagyváradi Sör- és Malátagyár Rt. 1999-ben a Romexa Rt. vásárolta fel. 1999 őszén a gyár bezárta kapuit. A 2000-es év elején lebontották, helyére felépítették a Lotus Market bevásárló- és szórakoztató központot.

Városunk valamikori ismert malma az Emília-malom volt. Az Emília-gőzhengermalmot 1885-ben alapították. A cég 1924-ben beolvadt az Egyesült László és Hunyadi-malomipari vállalatba. Székhelye a mai Mihai Viteazul utca 4–6. szám alatt volt. A 60-as években még megvoltak a berendezései. Később ezeket is lebontották és szanálták. Aztán már csak raktárnak használták, később üresen állott. Valakik megvásárolták és lebontásra ítélték. Ez ellen, 2014-ben még a mi egyesületünk is küldött átiratot a Kulturális Minisztériumhoz, de hiába. Nemsokára lebontották, s ma sincs semmi a helyén, csak gaz.

És végül szeretném megemlíteni az Înfrățirea szerszámgépgyárat, amely a város legnagyobb ipari létesítménye volt. Itt csak annyit jegyeznék meg, hogy a hatalmas gépcsarnokokból legalább egyet meg kellett volna menteni, ahol ipari múzeumot lehetett volna berendezni.

A napokban szomorúan olvastam, hogy újra elveszett egy ipari műemlékünk: július 18-án éjjel kigyulladt és leégett a nagypiac vásárcsarnoka. 1906-ban a Nagyváradi Gőzmozdonyú Közúti Vaspálya Társaság egy villamosremízt épített a saját telkén. A kocsiszínbe hat sínpár vezetett, amelyet később kibővítettek még két sínpárt befogadó szárnnyal. A remíz legtöbb 50 villamost tudott befogadni. A kocsiszíntől balra terült el a rendező pályaudvar. 1989-ben a remízt felszámolták, helyén piac épült, a kocsiszínbe pedig nagy árucsarnok költözik. A 2010-es években a vásárcsarnok helyén egy modern piacot akartak építeni, ezért le kellett volna bontani. Mivel városunk épített örökségéhez tartozott, lépéseket tettünk ennek védelmére. Sárközi Zoltán mérnök, aki a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány elnöke volt és tagja a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaságnak, indította el az eljárást az épület védetté nyilvánításához, amely végül sikerrel járt, az RMDSZ és az ICOMOS közbenjárására.

Most, hogy leégett, reméljük, az önkormányzat restaurálja az épületet, amely bár nem látványos, de annál értékesebb különleges szerkezete miatt. Hisz ez Nagyvárad épített örökségének szerves része.