Az Úrnapját ünnepelték a nagyváradi székesegyház előtti téren

Ciucur Losonczi Antonius

Bevezetőjében Böcskei László örömét fejezte ki, hogy szép számban összegyűltek, illetve van egy nagy kert, ahol sokan elférnek a járványügyi intézkedések betartásával. Visszatekintve az elmúlt évek gyakorlatára és szokásaira, megjegyezte: alig volt olyan esztendő, amikor nem tudták megünnepelni az Úrnapját a hagyományos körmenettel is a széktemplomon kívül felállított négy oltárral. Ilyen kivétel volt a tavalyi év, amikor felújítási munkálatok miatt a székesegyházban tartották meg a körmenetet, akkor abban a reményben, hogy most egy rendbetett téren fogják tudni ezt megtenni az Úr Jézus iránti szeretetük jeléül. A Jóisten azonban megengedte azt, hogy másfajta tapasztalatban legyen részünk idén: egy megújított téren csak két oltárt emelhettek, hogy megmaradjanak a keretek közt, de mégis az ünnepnek a hangulatát megteremtsék maguk és a környezetük számára. Ezért a körmenet sem a hagyományos módon történik, hanem egész egyszerűen úgy, hogy a hívek a szentmise végén a helyükön maradnak, és a két oltárhoz egyedül ő megy oda a szűk asszisztenciával, magával víve az oltáriszentséget, és ott imádkozva.

„Nem ismerhetjük Istennek a velünk kapcsolatos terveit, azonban egy dologban biztosak lehetünk: közel áll hozzánk, és a szeretetével mindig meglep bennünket, ha nyitottak vagyunk előtte. És mi ezt ünnepeljük Úrnapján: a hozzánk közel álló Istent, a velünk együtt haladó Jézus Krisztust, aki vár minket, és akit az elmúlt időszakban is nagyon sokszor megközelítettünk a mi imádságainkban, a kéréseinkben, a kereséseinkben. A mai nap tehát róla és rólunk szól, arról a kapcsolatról, amelyet egyre erősíteni, egyre őszintébben építeni szeretnénk a következőkben is. És ott van az öröm is, mégpedig a hitvallásé, hiszen az úrnapi körmenet azt jelenti, hogy kivisszük az Úr Jézust a világba, megmutatjuk őt, aki életünknek a középpontja, és minden erőnk forrása”- fogalmazott a főpásztor.

Prédikációjában Böcskei László hangsúlyozta: az Úrnapja egy olyan ünnep, mely közel áll mindenkihez. Mintha valamennyiünket valaki hívogatna arra, hogy átérezzük Isten végtelen szeretetét, aki táplálékul adja értünk önmagát, hogy csendes jelenléte az erőforrásunk legyen az e világi életben, miközben már most az örökkévalóra készülünk. Az ünnepi evangélium Jézus eukarisztikus beszédének egy részét állította elénk, az élő kenyérről szóló tanítást, és a belőle való táplálkozást, ami nem más mint Jézus örömhírének egyik sarokköve és egyben hitelesítője, mely nemcsak emlékezetünkben akarja megőrizni Isten értünk véghezvitt tetteit, hanem megvalósulásban akarja elérhetővé tenni minden ember számára a hozzánk közel álló és értünk cselekvő Istent.

A továbbiakban ennek a krisztusi beszédnek három fő üzenetét bontotta ki a szentmise szónoka, hogy megérthessük az isteni titoknak a működését és hatékonyságát is a mi életünkben.

Az első gondolatban egy csodálatos jelenlétről és közelségről volt szó, hiszen a hűséges és cselekvő Isten soha sem fordult el tőlünk, hanem mindig gondunkat viselte. Vezetett és irányított, együttérzésével gyógyított és vigasztalt, olyan szolidaritást vállalt, amitől ő nem lehetett nagyobb, de az ember fel tudott emelkedni és meg tudott erősödni általa. És Jézus most is megszólít és jelen van, amikor szükségünk van rá.

A második gondolat arra vonatkozott, hogy az életnek a forrását tárja a követői elé az Úr. Azaz nem elég csupán a jelenlét és a megszólítás, mert ő többet akar és többet kínál a mi számunkra, egészen nekünk adja, kiszolgáltatja magát, hogy beépüljön a vágyainkba, az életünkbe. Ez az oltáriszentség: az önmagát ajándékozó Jézus, az éltető erőnek a kimeríthetetlen forrása.

A harmadik gondolat pedig arra irányította a figyelmet, hogy az Istennel való kapcsolat a közösségben hozza meg éltető gyümölcsét. A velünk vállalt sorsközösségben és az ebből származó egységben. Jézus ugyanis nem csupán egy emléket akart hagyni nekünk magáról, hanem az elvárásokon túl az ember rendelkezésére bocsátotta magát. És ez is az oltáriszentség: a minden időben megszólítható Krisztus közöttünk, aki mindenkor nyitott a párbeszédre, kész a hallgatásra és a meghallgatásra. Egy különleges jelenlét, egészséges és biztos táplálék, mely erőt és kegyelmet ad a szeretet csodálatos csomagolásában.

Fotók: A szerző felvételei