Lelki „túlélőcsomagok” koronavírus idején

János Piroska

Pár hete dr. Bartha Krisztina pszichológust kérdeztük arról, a testi egészségünk mellett a járványhelyzetben hogyan lehet megőrizni lelki egészségünket is. A múlt héten közzétett kérdőívünkben részben ebből a beszélgetésből kiindulva személyes véleményekre, konkrét mentális „túlélési stratégiákra” voltunk kíváncsiak, és bár közvélemény-kutatásunk a válaszadók számából kifolyólag talán nem reprezentatív, mégis tartalmaz olyan megfontolandó nézőpontokat, amelyek hasznosak lehetnek. Válaszadóink 84,1 százaléka nő, 15,9 százalék férfi, ami pedig az életkori eloszlásokat illeti, 36,4 százalék 50–70 év közötti, a 20–30 és 30–50 év közöttiek aránya egyaránt 31,8 százalék. A legtöbben (40,9 százalék) televízión keresztül tájékozódnak a koronavírussal kapcsolatban, 52,3 százalék a hírportálokat részesíti előnyben, 36,4 százalék pedig próbálja korlátozni a médiafogyasztását és csak hivatalos forrásokból tájékozódik. A válaszadók 13,6 százaléka napilapokból, 6,8 százalék rádióból informálódik, de van olyan személy is, aki mindegyik hírforrást követi, illetve olyan, aki az élvonalban dolgozók tapasztalatait veszi igénybe.

Feltöltődés

Arra a kérdésre, hogy mi jelenti az igazi feltöltődést az otthoni bezártságban, több választ is kaptunk: többen az olvasásban, főzésben, a házi kedvencekkel való foglalkozásban, a gyerekekkel való játékban, családi társasjátékban lelik meg a kikapcsolódást. A válaszok között szerepel ugyanakkor a barátokkal, családtagokkal, gyermekekkel való online vagy telefonos kapcsolattartás, zenehallgatás, filmnézés, stand up műsorok követése, a kertészkedés, de az ima és az istentiszteletek hallgatása is.

Ilyen időszakokban sokszor szükség van egy kis „lélekerősítésre”, pozitív gondolatokra, van azonban, aki szerint nem kell túlzásba vinni a vigasztalást. „Nem viszem túlzásba a vigasztalást, szerintem csak fokozza a feszültséget, ha arról beszélünk, hogy most valami nem oké, de majd minden rendben lesz stb. Egyszerűen csak azzal nyugtatom az édesanyámat például, hogy más, hétköznapi dolgokról beszélgetek vele, vidáman. Elterelem a figyelmét” – olvasható az egyik válaszban. Más arra próbálja felhívni családtagjai, ismerősei figyelmét, hogy ez csak egy állapot és nem szabad hagyni, hogy beszippantson, ehelyett élvezzék ki az így nyert időt, írjanak terveket, célokat a jövőre nézve. Más azt tanácsolja, hogy ne hallgassanak „pánikhíreket”, inkább vidám beszélgetéssel, filmekkel töltsék el az időt. „Van benned erő, hogy kibírd!” – olvasható egy másik pozitív gondolat a beérkezett válaszok között. „Gondolkodjunk humorosan, ahelyett, hogy mentálisan is csigaházba kényszerüljünk” – véli egy másik válaszadó. Természetesen az aggódó, védelmező jótanácsok, mint például a „Vigyázzatok magatokra!” sem hiányzik a sorból, van, aki optimistán várja a járvány mielőbbi végét, de olyan vélemény is akad, miszerint „fel van fújva az egész”.

Bár semmiképpen sem volt szándék a helyzet elbagatellizálása, megpróbáltuk egy kissé „átkeretezni” a valóságot, és afelől is érdeklődtünk, látnak-e jelenleg valamilyen pozitívumot, amit továbbvinnének a jövőbe, amikor reményeink szerint minden visszaáll a rendes kerékvágásba. Többen (36,36 százalék) nem látnak semmilyen pozitívumot az aktuális helyzetben, vannak olyanok is azonban, akik egy-egy „morzsát” megőriznének. „(Én azt észlelem), hogy az embereknek mekkora szükségük van olyan személyek jelenlétére (hangjára, bátorítására), akik eléggé fegyelmezettek ahhoz, hogy ne csak magukra tudjanak vigyázni, hanem a tágabb környezetükben élőkre is. Azaz szükség van valódi vezetőkre” – vélekedik egy válaszadó. Más abban reménykedik, hogy néhányan belátják, mennyire rosszak a mai fogyasztói társadalmi szokások, és még inkább szükségét érzi az életmódváltásnak, és annak, hogy kevesebb szemetet termeljünk. Egy harmadik válaszadónk megtanulta értékelni az időt és jobban beosztani azt, többet tud együtt lenni a gyermekével. Van olyan család, amely mióta otthon tartózkodik, egészségesebben étkezik, más megszerette az otthoni munkavégzést (home office-t), és sokkal kipihentebbnek érzi magát. Van, aki a nagyobb csendnek örül, annak, hogy a nyugalmat nem zavarják meg a hangos zenét hallgató „bandák”, olyan is akad, aki a kisebb autóforgalmat tartaná meg, és olyan is, aki, ha mindez véget ér, többet fog sétálni. Más az emberek között észlelhető szolidaritást, elcsendesülést „csomagolná be” és vinné tovább, illetve sajnos van olyan is, aki pánikrohamot szenvedett az aktuális helyzet miatt.

Bár be vagyunk zárkózva, semmiképpen ne feledkezzünk meg emberi kapcsolataink ápolásáról, hiszen – legyen bár fizikai távolságtartás – alternatív módokon (telefonon, interneten keresztül) is beszélgethetünk egymással, a nehéz idők pedig könnyebben átvészelhetőek együtt.

Borítókép: Illusztráció