Marian Cozma kézjegye (is) Szalacson

Az Érmelléken közel fél

évszázados immár az

általános iskolásoknak szervezett

Ér Kupa kézilabda torna.

Ennek megfelelően sok–sok

generáció felnőtt már a

résztvevők közül, olyanok is,

akikben felnőttként is megmaradt a

kézilabda szeretete. Pár évvel

korábban ez oda vezetett, hogy

öregfiú csapatok alakultak Szalacson,

Ottományban, Kiskerekiben,

Érmihályfalván,

Diószegen, és

több–kevesebb rendszerességgel

meccseket is szerveznek. Másfél

éve, 2007 nyarán az I.

Öregfiúk Ér Kupa versenynek voltak a

házigazdái a szalacsiak, akik

talán e mozgalom motorjának is

nevezhetőek, és nemrégiben egy

értékes ereklyéhez jutottak:

az MKB Veszprém KC játékosai

által dedikált labdához!

Egy hirtelen ötlet

“Az úgy kezdődött, hogy 2008.

november 22.-én az MKB Veszprém KC

utolsó őszi BL

csoportmérkőzését

néztem élő

tévéközvetítésben. A

fiúk nyertek, én pedig egy hirtelen

ötlettől vezérelve, leültem a

számítógépem elé,

és a kedvenc csapatom klubjának

címezve levelet írtam arról, hogy

milyen hagyománya van a

kézilabdának az Érmelléken,

hogy az utóbbi években több

öregfiúk tornát is szerveztünk,

valamint a mások által szervezett

tornákon is résztvettünk”,

számolt be a labda

történetéről Bokor

Szilárd, a szalacsi csapat

vezéregyénisége. Írt

terveikről, miszerint szeretnék a

felnőttek szintjén is megteremteni a

kézilabda hagyományát az

Érmelléken. Megkérte a

veszprémieket, hogy küldjenek egy

dedikált labdát, amely

lelkesítően hatna az amatőr

sportolókra.

Csomagot hozott a posta

Rövidesen megérkezett a válasz,

melyben Hajnal Csaba, az MKB

Veszprém KC ügyvezetője

örömét fejezte ki, hogy az

Érmelléken is van szurkoló

táboruk, és ígérte, hogy

“passzolják” a labdát.

“Velem persze madarat lehetett volna fogatni, tud

ám lelkesedni az ember fia 38 évesen is,

akár egy gyerek”, emlékszik

örömére Bokor Szilárd.

Január 12–én kopogott a

postás a jó hírrel: csomag

érkezett! A szalacsi csapat tagjai

között nagy volt az öröm,

kézről kézre járt a

sárga–piros pettyes labda, sorban

“azonosították” a

kézjegyeket. Az egyikkel

különösen könnyű dolguk volt,

hiszen jól olvasható, ez a Marian

Cozmáé.  “Mikor

elhelyeztük a labdát a csapat

sportvitrinjében az oklevelek, serlegek

közé, egyikünk sem gondolta volna, mi

fog következni. Már soha

többé nem oszt autógramot, hatalmas

kezeit nem lendíti dobásra, hogy

góljaival örömet szerezzen

nekünk, szurkolóknak”,

fogalmazott Bokor Szilárd. Marian Cozma egyik

utolsó aláírását

kegyelettel, és büszkén őrzik

Szalacson.