Egy vonat, ami csak látszólag köt össze

Az Occidental expressel érkezett vissza Nagyváradra egy előadás erejéig Szabó K. István rendező, a Szigligeti Színház volt művészeti igazgatója.Szabó K. István a chicagoi Trapdoor Színház társulatával vitte színre Matei Vișniec Occidental express című darabját. Összeszokottnak mondható felállás ez, hiszen évekkel korábban ugyanezzel a csapattal egy másik Vișniec-darabot is megrendezett már a nagyváradi Szigligeti Színház korábbi művészeti igazgatója. Az amerikai társulat számára tehát már nem idegen a Balkán problematikája, és a szerdán este a Szigligeti Stúdióban látott, a Nagyváradi Nemzetközi Színházi Fesztivál (FITO) keretében bemutatott Occidental expressről megelégedéssel állapíthatták meg a nézők, hogy egy hiteles előadást eredményezett a romániai magyar rendező és az amerikai társulat újabb közös munkálkodása.

Átfogó kép

Matei Vișniec darabja rövid, különálló snittekből épül fel, mely így is átfogó képet rajzol az előadásban Balkánnak nevezett földrajzi térségről, amely azonban a földrajzi értelemben vett Balkánnál szélesebb területet foglal magában, mert beleértendő Románia, Magyarország és Ukrajna is. A cselekmény központi helyszíne a bukaresti pályaudvar, ahol az Orient express nem áll meg, csak suhan tovább Nyugat felé, magával ragadva az állomáson a vonatot bámulók vágyait is, akik azt hiszik, hogy a Nyugat a földi boldogság helye. A Keletről Nyugatra suhanó expressz a földi boldogság szimbóluma tehát, amely csak megmutatja magát Európa keletén, de meg nem áll itt, mindazonáltal az itt élők testüket-lelküket áruba bocsátják annak érdekében, hogy leessen nekik is valami az expressz utasaitól, és ezáltal ők is érzékeljenek egy csipetnyit az általuk elképzelt nyugati boldogságból.

Változó hangulatok

Vișniec darabját Szabó K. István nagyváradi munkássága nyomán már jól megismert expresszionista stílusában dolgozza fel, így a vasúti pályaudvarra emlékeztető, sivárságot, kopottságot sugalló színpadterében mégis egyfajta sajátos költői hangulat keletkezik. A rendező maximálisan kiaknázza a rövid, etűdszerű jelenetekben rejlő lehetőségeket, a különböző cselekménysíkok egymásba folynak, eltűnnek, majd visszatérnek, és ezek hangulata is folyamatosan változik: olykor humorosak, máskor ironikusak, hol költőivé, hol pedig fájdalmasan méllyé válnak. A megfelelő hatás megteremtésének legfőbb letéteményesei maguk a színészek, akik annyira meggyőzően adják elő a balkániságot árasztó jeleneteket, mintha nem nagyon távolról, az óceán másik partjáról jöttek volna, hanem egy itteni, balkáni társulat tagjai lennének. A színészek jelenetről jelenetre gyorsan váltanak jellemet a néző elé varázsolva a titkosrendőrségen megveretésükre váró férfiakat, a vasútállomáson várakozókat, a zöldhatáron átszökő embereket, a cigánylagzit gyakorló alkalmi társulatot, az amerikai katonáknak felajánlkozó prostituáltakat és sok más, a Balkánról ismert embertípust és helyzetet. A kifogástalan színészi játék okán ragaszkodok ahhoz, hogy név szerint említsem meg a játszó színészeket: Dennis Bisto, Gary Damico, Michael Garvey, Emily Nichelson, Beata Pilch, Mike Steele és Nicole Wiesner.

Dominancia

Vișniec szövege gazdag történelmi és politikai utalásokban, de nem annyira túlterhelt, hogy ez eltompítsa, könyvízűvé tegye a darabban megjelenített sorsok drámaiságát. Az alkotás gazdagságát Ovidiu Iloc hangulatteremtő zenéje teszi teljessé. A darabban ábrázolt Balkán fő tragédiája az, hogy a diktatórikus Kelet kiszolgáltatottságából kiszabadulva a balkáni népek nem voltak tudatában saját kulturális, gazdasági értékeiknek, és ezen közös értékek, valamint a közös érdekek felismerése és ápolása, fejlesztése helyett a Nyugat pénzügyi, gazdasági, katonai és kulturális dominanciájának vetették alá magukat. Különösen hatásos, hogy épp egy amerikai társulat késztet minket ennek a felismerésnek a meglátására. Élmény volt Szabó K. István alkotásával találkozni, élmény volt a Trapdoor Színházzal találkozni. Feladat lesz az Occidental expressben felmutatott problémákról reflektálni.

Pap István