Tabéry Gézáról, úgy általában...

Szerda délután Tabéry Gézáról általában címmel szervezett rendezvényt Nagyváradon a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülete, melynek meghívottja Molnár Judit magyartanárnő, közíró volt.

Zsúfolásig megtelt az Ady Endre Emlékmúzeum, olyannyira, hogy volt, akiknek már szék se jutott. A XXVII. Festum Varadinum keretében zajlott eseményen megjelent érdeklődőket Szilágyi Ibolya, a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének vezetője köszöntötte. Imre Zoltán, az Ady Endre Emlékmúzeum igazgatója hangsúlyozta: számára nem is volt kétséges, hogy a múzeum legyen az interaktív beszélgetés helyszíne, sőt azt szeretné, ha a jövőben folyamatosan téma volna Tabéry Géza élete és munkássága, aki alapította ezt az intézményt, és ott is halt meg 60 évvel ezelőtt, illetve volt felravatalozva.

Méltatlanul kevés

Molnár Judit ny. magyartanárnő, közíró szerint méltatlanul kevés szó esik Tabéry Gézáról, pedig Váradnak dicsőséget hozott. Nem szégyellni való tehát, és nem is volt megosztó személyiség. Az erdélyi irodalomtörténet szempontjából is fontos személyiség, és nem egy lerágott csont. Ott volt az erdélyi irodalom forrásánál, próbálta helyzetbe hozni Váradot. Érdekes kezdeményezése volt a Magyar Szó, ami egy önálló, új lap volt rövid ideig, nem valaminek a folytatása. A próbálkozása azonban hosszabb távon nem járt sikerrel, mert felzárkózott Marosvásárhely és Kolozsvár, és utóbbi lett a szellemi, kulturális élet központja, amin nincs mit csodálkozni. Ugyanakkor Berde Máriával egy „huszárvágással kettévágta” a kezdetben egységesnek tűnő Helikon írócsoportot.

A továbbiakban a meghívott elsősorban Tabéry Géza írásaiból, visszaemlékezéseiből olvasott fel, szóba került többek közt Trianon és az ebből a helyzetből fakadó lelkiállapot, Kós Károly Kiáltó szó című röpirata, Boncza Berta és Ady, és az is, hogy Tabéry Géza mit gondolt a költőről.

Ciucur Losonczi Antonius