Barokk zene szólt csembalón a Püspöki Palotában

A Partiumi Magyar Művelődési Céh és a váradi Római Katolikus Püspökség szervezésében péntek este Takács Szilvia adott koncertet a Püspöki Palotában „…és megpendülnek a húrok” címmel.A barokk zene kedvelőinek nagy örömére visszatérő vendégnek számít a nagyváradi római katolikus Püspöki Palota dísztermében Takács Szilvia csembalóművész, aki ezúttal is a modern zongora ősének számító, egy 1624-ben készült csembaló kópiáján játszott, az érzelmek, a szenvedélyek és a virtuozitás hegyében. A művésznő Győrből érkezett Váradra, és a csembaló mellett mesteri módon játszik fortepianon is. Nemcsak koncertjeivel, hanem tanításaival is továbbítja a régizene szeretetét, ugyanis a győri Harmónia Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója is.

A műsor négy egységre volt tagolva: reflektorfénybe került Itália korabarokk zenéje, a francia „clavecin”-muzsika, Scarlatti és Händel római „mérkőzése”, valamint egy elfelejtett bécsi mester, Gottlieb Muffat (1690–1770) remekműve.

Műsoron

Mint elhangzott, Giovanni Picchi (1571/72–1643) Velencében élt és alkotott, mint zeneszerző, orgonista, csembalista és lantos. Ő volt az egyetlen, aki abban az időben tánczenét írt csembalóra. 1619-ben adta ki táncgyűjteményét „Intavolatura di balli d’arpicordo” címmel. Táncdarabjai között lengyel és magyar dallamokat is feldolgozott. (Ballo ongaro, Todesca, Paduana ditta la Ongara, Gagliarda.)

A csembaló- vagy francia néven clavecin-muzsika az 1630-as évektől indult nagy fejlődésnek. Technikailag és zeneileg innentől vált külön a lantzenétől a francia mesterek által. Jellegzetes stílusát a Napkirály idején és akörül élt zeneszerzők alakították ki.

Louis Couperin (1621–1661) volt a Couperin család első, a zenetörténet szempontjából kiemelkedő tagja, nagybátyja a híres Francois Couperin-nek. Újítása volt csembalón a prélude non mesuré (ütem nélküli, szabad prelúdium), melyet üres, szár nélküli kottafejekkel, ritmus nélkül jegyzett le, az előadóra bízva a darab rögtönzésszerű megformálását. (a-moll szvit: Prelude a l’imitation de Mr. Froberger, Allemande l’amiable – szeretetteljes allemande, Courante – XIV. Lajos kedvenc tánca, ő táncolta a legszebben, Sarabande – lassú, mély érzelmű Folia-dallam, spanyol eredetű, La Piemontaise – az itáliai Piemont vidékéről származó hölgy jellemrajza, a darab végén furcsának ható, egyszerre megszólaló dúr és moll akkorddal.)

Jean Philippe Rameau (1683–1764) 47 csembalódarabja a mester életművének csak kis hányadát teszi ki, ennek ellenére nagy népszerűségnek örvend. A különleges karakterű darabok szvitekbe tömörülnek, de csak lazán kapcsolódnak össze, válogatási lehetőséget nyújtva az előadónak. (Gigue, Madárhívogató, Rigaudon, A múzsák beszélgetése, A vidám lányka, Gavott I., II.)

Életerő és lendület

Domenico Scarlatti (1685–1757) sokszor játszott házi hangversenyeken, korán hírnévre tett szert virtuozitása révén. Római tartózkodása idején ismerkedett meg Handellel, az egyetlen olyan muzsikussal, aki felvehette vele a versenyt. 1709-ben Handel és Scarlatti között állítólag versenyt rendeztek, orgonán és csembalón. Az orgonán Handel, a csembalón Scarlatti bizonyult jobbnak.

Scarlatti egytételes szonátái egyedülállóak a zenetörténetben. Legtöbbre jellemző az életerő, a lendület, de vannak érzelmes mondanivalóval rendelkező szonáták is. 555 szonátáját Maria Barbara spanyol királynénak írta, akinek a zenemestere volt. (D. Scarlatti: d-moll szonáta, f-moll szonáta, G. F. Handel (1685–1759): a-moll szonatina.)

A Bethlen Gábor Alap Zrt. által támogatott rendezvényt Sz. Horváth István, a PMMC vezetőjének és Vakon Zsolt püspöki titkárnak a köszönő szavai foglalták keretbe.

Remekmű

Gottlieb Muffat (1690–1770) sajnos nem tartozik a legismertebb zeneszerzők közé, bár művei megérdemelnék a nagyobb ismertséget. Passauban született, majd Bécsben lett udvari orgonista és a császári család zenemestere. Apja, a francia származású Georg Muffat szintén nagy zeneszerző volt, a francia, német és az olasz zene összegzője. Hatása erősen érződött fia munkásságán is. Gottlieb Muffatnak 1739-ben jelent meg egy hat szvitből álló gyűjteménye. Ebben található a G-dúr chaconne, melyben az elegáns virtuozitás mellett ott van a líraiság is, a zeneszerző rokonszenves személyisége.

Ciucur Losonczi Antonius