Visszatérés oda, ahonnan Isten elindított minket

Zsúfolásig megtelt a nagyváradi Székesegyház a karácsony éjféli szentmise alkalmával. Az ünnepélyes szertartás főcelebránsa Exc. Böcskei László megyés püspök volt, dr. Kovács F. Zsolt atya, irodaigazgató prédikált. Közreműködött a Szent László Ének- és Zenekar.

December 24-én, vasárnap 23 órától a nagyváradi Székesegyházban megjelentek a hagyományos orgonakoncerttel hangolódtak rá a karácsony méltó megünneplésére. Kristófi László orgonált, a műsoron pedig a Bach-, Liszt-, és Reger -művek mellett szerepeltek karácsonyi énekek feldolgozásai is, illetve felhangzott Tempfli Zsolt orgonára írott szvitjének Finale tétele. A pásztorok fogadását karácsony ünnepének meghirdetése követte, és az ünnepélyes éjféli szentmise.

Bevezetőjében Exc. Böcskei László megyés püspök azt emelte ki: reménnyel és várakozással gyűltek egybe, megkeresni a fényesség forrását. Rövid időre kilépve a hétköznapok taposómalmából, a soha ki nem alvó fényforrást keresve, hiszen ami ezen a történelmi éjszakán megvalósult, az nem emberi fejlődés eredménye vagy okosság beteljesülése volt, hanem az ősszeretet megnyilvánulása tapasztalt módon. Hangsúlyozta: napjaink sötétségében is szükség van irányt mutató fényre, de nem olyanra, amelyik lemerül, hanem az évről-évre felcsillanó karácsony éjjeli világosságra, hiszen Isten a Betlehemben született fia által váltotta meg a világot. Engedjük, hogy ez a fény bennünk is lángra lobbanjon, mert megoldást nyújt a félelmeinkre és a szorongásainkra, támaszt nyújt az elnyomottaknak a hatalmasokkal szemben. Reménnyel, hittel és szeretettel közelítsünk tehát a betlehemi gyermekhez, aki Isten személyre szabott ajándéka számunkra- tanácsolta a főpásztor.

Szeretet

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Homíliájában dr. Kovács F. Zsolt atya, a püspökség irodaigazgatója arról beszélt: sajnos egy olyan világban élünk, amikor időről időre, menetrendszerűen, az előre kidolgozott tervek alapján újabb és újabb úgymond sztároknak kell születniük, feltűnniük, a szereplőkkel kötött szerződés és a szerkesztők, producerek elképzeléseinek betartásával. Ezekben a válogatásszerű showműsorokban azonban valójában nem a valódi tehetségek felkutatása a cél, hanem inkább a látványra, a szórakoztatásra tevődik a hangsúly. A várva várt csillagok hamar kifakulnak, a különlegesnek vélt aktorok közt elvész az igazi. Elmúlik az év, vége a műsornak, és a háttérben már zajlanak az előkészületei a következő évadnak. Mindezzel szemben karácsonykor a természetes fény, a valódi ízek, az erdei fenyő illata, az őszinte szó kerülnek előtérbe. Mindannyian igyekszünk megteremteni gyermekkorunk otthonának hangulatát, amikor hittük, éreztük az igazi karácsony jelenvalóságát. Ez az ünnep ugyanis tulajdonképpen arról szól, hogy újra felfedezzük az igazságot, rátalálunk Isten igazi valódiságára. Rádöbbenünk és szembesülünk azzal, hogy a beláthatatlan világmindenséget teremtő Isten érdek nélkül szeret bennünket, emberkéket, akik itt élünk a világűrnek csupán a parányi részét képező Földön. Ő maga teremtett minket olyannak, amilyenek vagyunk, és szeret olyannak, amilyennek kreált. Mindenkiben örömét leli, és elrejtett valami egyedit, jó lenne tehát, ha végre mi is szeretnénk magunkban azt, amiért egyediek vagyunk, az isten-képűség csillogó visszatükröződését.

A sarat taposva, de a csillagot nézve az örökkévalóság szikráját hordozzuk magunkban. Azért szent ez az éjszaka, mert Isten gondunkat viseli, úgy szeret, amilyenek vagyunk, és feladatokkal ruház fel. Visszatérés ahhoz a ponthoz, ahonnan Isten elindított minket, hogy megismerve a betlehemi jászolban levő gyermeket, elkezdhessük felnőtté válásunkat, érett kereszténységünket- fogalmazott a tisztelendő.

A szentmise zenei részét Franz Schubert G-dúr miséje és karácsonyi népénekek képezték, melyeket a Székesegyház kórusa és zenekara adott elő dr. Kristófi János karnagy irányításával, a főpapi áldás előtt pedig Exc. Böcskei László megyés püspök magyar, német, román és olasz nyelven kívánt boldog karácsonyt mindenkinek.

Ciucur Losonczi Antonius