A Magyar Történelmi Társaságról

Múlt péntek délután a XXVI. Festum Varadinum keretében tartották a RODOSZ által szervezett II. Erdélyi Történelemtudományi Doktorandusz Konferencia nyitóünnepségét a PKE új épületében.

A megjelenteket Tőtős Áron történész, a Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Bihar megyei szervezetének elnöke köszöntötte, aki arra hívta fel a figyelmet: a tavaly útjára indított konferenciasorozat célja fórumot teremteni a tudományos pályájuk különböző szakaszában levőknek, akiknek ezáltal lehetőségük nyílik vitatkozni, megosztani egymással a kutatásaik eredményeit. Nincs tematikus megkötés, dolgozzanak a világ bármely pontján, bármely nyelven.

Dr. Pálfi József, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora felidézte: miután megszerezte a doktori fokozatot, döbbent rá arra, hogy ezután kezdődik csak igazán a munka. Úgy fogalmazott: a kutatást sose lehet igazán befejezni amíg él az ember.

Az első tíz év

A továbbiakban dr. Egyed Ákos történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja tartott plenáris előadást A Magyar Történelmi Társaság (Társulat) megalakulása és tevékenysége gróf Mikó Imre elnöksége idején (1867–1876) címmel. Kifejtette: a kiegyezést követő kedvező viszonyokat kihasználva alakult meg a napjainkban is működő MTT Emlékezzünk régiekről jelszóval, és bő irodalma van a tevékenységének. Az alapötletet az adta, hogy a MTA Történelmi Bizottsága eredményesen működött ugyan, de úgy tartották, hogy a történelemkutatás fejlődése érdekében lehetőséget kell teremteni az ezen kívüli történészek, intézmények számára is. A kezdeményező Pesty Frigyes volt, és a javaslatát gyorsan felkarolta az Akadémia, így tulajdonképpen az alapító az MTA volt, melyhez csatlakozott a Dunántúli Történelemkedvelők Egyesülete is. Az alakuló közgyűlés összehívására Ipolyi Arnoldot kérték fel, melyen mások mellett Rómer Flóris is részt vett. Elfogadták az alapszabályzat-tervezetet, mely a Kisfaludy Társaságéhoz igazodott. Végül az a nézet kerekedett felül, hogy a társadalom felé nyitott társulat legyen. Ezt támogatta a száműzetésből hazatért Horváth Mihály történész is, aki az előkészületeket irányította. Mindenki arra számított, hogy ő lesz az elnök, meglepő módon azonban gróf Mikó Imre lett a befutó, az MTT élére kerülésének körülményei nem ismertek. Egyed Ákos szerint olyan közvetett tényezők játszottak ebben szerepet, mint például az, hogy Mikó első elnöke volt az Erdélyi Múzeum Egyesületnek, jó viszonyt ápolt Eötvös Józseffel és szükség volt a tapasztalatára. Megválasztása emellett azért se volt a véletlen műve, mert így ismerték el a különböző területeken kifejtett munkásságát, érdemeit. Az alakuló közgyűlésen Horváth Mihály másod-, Ipolyi Arnold pedig harmadelnök lett. Mikó Imre 1876-ban bekövetkezett haláláig az MTT vezetője maradt úgy, hogy közben egyhangúlag újraválasztották. Lévén hogy abból a szférából érkezett, nagy hangsúlyt fektetett a politika és a Társaság kapcsolatára, de nem abban az értelemben, hogy utóbbit alárendelte volna az előbbinek, hanem abból a megfontolásból, hogy a történelem tanulságainak hasznosításával „a politikai érettség magasabb fokára emelje a nemzetet” – magyarázta a történész, aki a Kolozsvári Bizottság létrejöttére is kitért, valamint beszélt a kolozsvári vándorgyűlésről és a Századok folyóiratról is.

Ciucur Losonczi Antonius