Virágzó üzletté vált a PET-palackok gyűjtése

BN-összeállítás

A garanciális rendszer bevezetése számos változást hozott a hétköznapi életben. A lakosság többsége már odafigyel, hogy az 50 banit érő PET-palackot és más italcsomagolást többé ne dobja a szemétbe, hanem otthon gondosan összegyűjtse. Viszont még mindig sokan vannak, akik nem veszik figyelembe a garanciális rendszert, nem foglalkoznak a palackok visszaváltásával, és egyszerűen kidobják a szemétbe a RetuRO szimbólummal ellátottakat is. Ezt használják ki elsősorban az utca emberei, akiket egy idő óta naponta lehet látni, amint a tömbházaknál kihelyezett hulladékszigeteknél kutatnak a szemetesben a kincset érő italcsomagolások után, a „zsákmányt” pedig nagy zsákokba gyűjtik. Akinek szerencséje van, akár napi 100 lejt is kereshet a garanciás PET-palackokkal.
„Nagyon jól ismerik a szabályokat. Csak a SGR (garanciális visszaváltási rendszer) jelzésekkel ellátott palackokat keresik, tudják, hogy a kupaknak is meg kell lennie, és ha kell, ki is mossák” – nyilatkozta a RER Vest köztisztasági cég egyik munkatársa, aki azt észlelte, hogy az elmúlt hónapban fokozódott a jelenség, mert számos váradi lakos összepréselés nélkül dobja ki a garanciális italcsomagolásokat. A „palackvadászok” kihasználják, ha egy hulladékszigetet nyitva találnak, és kikeresik a kukákból a visszaváltható italcsomagolásokat. Ezzel lényegében ők is hozzájárulnak a szelektív hulladékgyűjtéshez, hiszen a háztartási hulladéknak kihelyezett fekete konténerek is tele vannak oda nem illő italcsomagolásokkal, ezeket viszont kiválogatják a guberálók. „Sajnos, még ha a csomagolás egy része visszakerül is a gazdasági körforgásba, sokszor a keresgélés során a különböző frakciójú hulladékok összekeverednek. A jelenség visszaszorításáért azt ajánljuk a váradiaknak, hogy ők maguk váltsák vissza a palackokat, és ne dobják a szemétbe” – részletezte a Bihoreanulnak Laura Dărăban, a RER Vest szóvivője. További probléma, hogy az utca emberei nemcsak a kukákban keresik a PET-palackokat, hanem a lakóházaknál kihelyezett sárga zsákokat is elszakítják, az ebben levő többi szemét pedig kiszóródik az utcára. A palackvadászok a kiskereskedőknek is gondot okoznak: „Jön egy-egy személy több száz üveggel, és nincs jogom elküldeni, mert kötelességem garanciát adni rá. A manuális átvétel időigényes, így feltartjuk a vásárlókat is” – nyilatkozta egy üzlet tulajdonosa. A sietség miatt pedig még a jelzés nélküli csomagolást is átveszik az eladók, a tulajdonos kárára.

És hogy mennyire jövedelmező ez a vállalkozás? A Bihoreanulnak az egyik érintett számolt be arról, hogy mennyit keres ezzel. A nő naponta átnézi az utcai szemeteseket Várad belvárosában, és összeszedi a járókelők által kidobott, többségében fél literes palackokat. Egy-két nagyobb zsákba, a kiszerelésétől függően, 50–100 lejnyi italcsomagolást tud összegyűjteni. Elmondása szerint volt egy nap, amikor 650 lejt kapott az összegyűjtött italcsomagolásokért, tehát két-három napi gyűjtögetéssel 1300-at szedett össze. A hűvösebb napokon nem annyira jövedelmező az üzlet, de az asszony várja már a jó időt és a nyarat, amikor a nagyváradiak és a turisták is egyre több folyadékot fogyasztanak majd, ha kint sétálnak, így egyre több esélye lesz arra, hogy pénzt keressen.

A hetilap tudomása szerint még a környező falvakból is érkeznek csoportokba szerveződött guberálók. Egy autóval négy-öt személy jön a városba, az egyetlen, aki nem turkál a szemétben, az a sofőr. Neki az a feladata, hogy körbevigye a csapatot a városban, és a „zsákmányt” biztonságban tartsa a csomagtartóban, illetve a nap végén ő is váltja be a palackokat. Az üzemanyagköltség levonása után elosztják a pénzt, majd másnap, ha van kedvük, kezdik elölről.

Megvan tehát az előnye és a hátránya is az új rendszernek: van, aki gyűjti és visszaváltja, van, aki nem is veszi számításba, van, akinek új bevételi forrást hozott, és olyanok is, akiknek csak bonyodalmat.