Megmenekülés a szürkeségből

Az ünnepélyes szertartás a Püspöki Palota előtt barkaszenteléssel kezdődött, ahonnan Böcskei László püspök vezetésével az asszisztencia és a hívek körmenetben vonultak a Székesegyházba.

Szokás szerint sokan gyülekeztek virágvasárnap délelőttjén a szép napsütésben a jó néhány napja virágzó magnóliafák tövében a nagyváradi római katolikus Püspöki Palota előtti téren, hogy részt vegyenek az Exc. Böcskei László megyés püspök által végzett barkaszentelési szertartáson.

A tömeg ezután innen körmenetben indult a Székesegyházba, ahol az ünnepi szentmisét – melynek keretében elhangzott Urunk szenvedéstörténete (passio) Szent Máté evangéliuma szerint a Kristófi János karnagy által vezényelt Szent László Ének- és Zenekar közreműködésében – a főpásztor celebrálta.

Hozsánna

Elmélkedésében Vakon Zsolt ifjúsági lelkész, püspöki titkár kiemelte: egyes vélemények szerint a teljes evangélium bevezetése annak, ami a nagyhéten történik. Ugyanakkor pedig virágvasárnap visszatekintünk arra, hogy a nagyböjti időszakban meddig sikerült eljutnunk. Belépünk barkával a kezünkbe Isten házába, de bármennyire próbálkozunk jóindulatúak vagy elnézőek lenni önmagunkkal szemben, Isten elé csak saját gyengeségünket, sötétségünket tudjuk vinni, talán ezért szürke is a barka. Krisztus elénk jön, és azt kérdi: hol van a fény, ami bennünk lakik, mi pedig kizárólag és egyedül e napon azt énekeljük: hozsánna, ami tulajdonképpen azt a kérést fejezi, hogy ments meg minket a szürkeségtől. És az Úr meghallgatja a mi kérésünket. Meglátogat, amikor felkiáltunk, lelki szemeinkkel szinte látjuk, ahogy szamárháton bevonul Jeruzsálembe, a szent városba, ahol sok a beteg, a gyenge, a pogány. Közel jön az emberhez, hogy mindenki megpróbáljon valamit ebből megtapasztalni, és gyümölcsöző legyen ezen találkozás.

A tisztelendő arra is kitért, Szent II. János Pál pápa a virágvasárnapot az Ifjúság Világnapjává nyilvánította, Ferenc pápa pedig külön levélben nyomatékosította: Isten azért jött közénk, hogy kitágítva életünk horizontját, segítsen abban, hogy kellőképpen tudjuk értékelni a múltat, és helyesebben tervezzük a boldog jövőt. A szegény Lázár és a dúsgazdag ember példabeszédét említve azt tanácsolta: úgy tekintsünk egymásra, mint a Jóisten ajándékaira, és amikor Krisztus király jeruzsálemi bevonulására gondolva imádkozunk, kérjük azt: jöjjön el a te országod mindannyiunk szívébe, családunk és városunk életébe.

Ciucur Losonczi Antonius