Várad nélkül nincs villamostörténet

Péntek délután a XXV. Festum Varadinum keretében 110 éves a villamosközlekedés címmel szerveztek rendezvényt a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében.

„Aki Európában a villamosközlekedéssel foglalkozik, Nagyváradról nem feledkezhet meg”- ez a mondat azon az érdekes rendezvényen hangzott el, melynek programfelelőse, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) szervezett múlt péntek délután a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban, és aminek a sikerét jelzi, hogy a távozók miközben valamelyik közeli megállóban arra készültek, hogy a gyakorlatban is kipróbálják, milyen villamoson utazni, még az elhangzottakat idézték fel.

A megjelenteket Dukrét Géza, a PBMET elnöke köszöntötte (az OTL-t Libor László informatikus képviselte), úgy mutatva be a két meghívottat, mint akik megszállottjai, „bolondjai” a villamosközlekedésnek.

A „hopmester” szerepét is elvállaló Makai Zoltán ny. villamosmérnök történelmi áttekintésében arra hívta fel a figyelmet: 1814-ben jelent meg a gőzmozdony, 1825-ben pedig megindult a vasúti közlekedés, behálózva a világot, a városokat. Több év elteltével szabadalmazva lett a dinamó, majd 1879-ben megszületett a mai villamosok őse. Magyarországon 1887-ben indult meg a villamosközlekedés, Budapesten, melyet olyan városok követtek, mint Pozsony, Szabadka, Szombathely, Miskolc, Temesvár és Sopron. Nagyváradon mindez 1906-ban következett be, és a krónikák szerint az I. világháború kitörésének idején az egyik legnagyobb kiterjedésű hálózattal rendelkezett. Napjainkban sokan szívügyüknek tekintik a villamosközlekedés tanulmányozását, foglalkozott ezzel Zsíros Attila, Hochhauser Ronald, Liviu Borcea, Péter I. Zoltán, dr. Fleisz János és Cristian Culiciu is.

Képzeletbeli utazás

A továbbiakban egy prezentáció segítségével Nagy István, a Mihai Eminescu Főgimnázium informatikatanára invitálta egy képzeletbeli utazásra az érdeklődőket, a Szent László térről kiindulva, ahol 40 évvel korábban végigdöcögött az akkor már 70 éves favázas Siemens, és 110 évvel ezelőtt, 1906. április 25-én szintén ott haladt végig az első villamos.

Többek közt elhangzott: az ötvenes években bevonultak a piros Pullmanok, a krajovai nagy befogadóképességű motorkocsik, amelyek az 1-es vonalra lettek beosztva, és a nyolcvanas években már csak a 2-es vonalon közlekedtek, borzalmas csörömpöléssel zötyögve végig a kopott Kolozsvári úti síneken. 1975-ben érkeztek meg a Timiş sárga villamosok, mely a Rogériusz és a Várad-Szőllős lakónegyedek megnövekedett utasforgalmát szolgálták ki, de alig 20 év után ezek is öreg társaik sorsára jutottak. A nyolcvanas évek vége felé megjelent az első bukaresti csuklós villamos, mely alig öt évvel később a többivel együtt már a tárolóvágányon rozsdásodott, és Jászvásárban fejezték be a pályafutásukat. A kilencvenes évek közepén aztán elkezdődött a jó karban lévő, Németországból érkezett két kocsis és csuklós Tatra villamosok korszaka, majd a 21. század elején az alacsony padlózatú Siemensek is feltűntek.

Ciucur Losonczi Antonius