Elviselni a szabadság próbáját

Az 1943-ban a Donnál megsemmisült 2. magyar hadseregre emlékezve, az egykori hősök tiszteletére emléktúrát szervezett a nagyváradi Tanoda Egyesület a múlt szombaton a betfiai erdőben.

Volt már eső és enyhén csúszós, havas talaj is: az elmúlt évek természeti körülményeire visszaemlékezve a visszafelé vezető úton történt sárdagasztástól eltekintve eddig az idén kedvezett talán a leginkább az időjárás az emléktúra résztvevőinek. A gyalogláshoz ideális téli hőmérséklet így aztán a tavalyinál dupla annyi érdeklődött vonzott: körülbelül kéttucatnyian tették meg a több kilométer hosszú távot a betfiai erdőben, a második világháborús állásrendszer mentén. Szokás szerint a gyülekező a püspökfürdői buszvégállomásnál volt szombat délelőtt 11 órakor, majd némi gyaloglást követően az erdészháznál a szervező Tanoda Egyesület elnöke, Kecse Gabriella tartott „eligazítást”. Arra hívta fel a figyelmet: a túrát mindig a január 12-hez legközelebb eső első szombaton rendezik meg a túrát- most negyedik alkalommal-, ugyanis 1943. január 12-én volt az a bizonyos doni offenzíva, melynek következtében a 2. magyar hadsereg 200 ezer fős csapatából 142 ezer magyar honvédot hiába vártak haza a szeretteik. 73 év távlatából is kötelességünk megemlékeznünk róluk, és közben arra is kell gondolnunk, hogy most hősökként emlegetjük őket, de ők nem tervezték, hogy azok lesznek, egyszerűen csak egy parancsot hajtottak végre, idegen földön. Ennek ellenére hősökké váltak, a kötelességtudat hőseivé, és talán ez az a része az ő sorsuknak és életüknek, amiért megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk. Megjegyezte azt is: sokáig némán gyászolták őket a hozzátartozóik, még csak beszélni sem volt szabad róluk. Most olyan világban élünk, hogy bátran megtehetjük ezt, mégis kevesen vagyunk azok, akik ezt fontosnak találjuk, pedig ha a gyermekeinknek nem mutatunk pozitív példát, akkor hiába adunk nekik szárnyakat, nem fogják tudni, hogyan repüljenek. Úgy fogalmazott: az emlékeink erőt kell adjanak nekünk ahhoz, hogy tudjuk értékelni azt, amink van, hiszen ahogy Örkény István mondta: „akik elviselték a fogság próbáját, elviselik a nehezebbet, a szabadság próbáját is”.

Magyar jelenlét

Kecse Attila túravezető arról beszélt: tudomása szerint az 53-as magyar határvadász alakulat bakái próbálták Betfiánál tűz alatt tartani a román Tudor Vladimirescu-egységeket, illetve a hegyivadász alakulatokat, melyek már szeptember végétől próbáltak beszivárogni, és a 23-as német páncéloshadosztály páncélgránátos alakulatai voltak még fenn, a magyarok támogatásával, illetve többnyire magyar katonák voltak, legalábbis a nyomok, illetve az elhagyott tárgyak erre utalnak, ellentétben a történelemkönyvekkel és a korabeli térképekkel, melyek német alakulatokat jelölnek ezen a helyszínen. Szeptember 20-a környékén kezdték el a beszivárgásokat, és a leírásokban úgy szerepel, hogy azokat mind visszaverték, illetve megsemmisítették. A püspökfürdői mellett van egy közös sír, ahová az itt elesetteket vegyesen eltemették, amikor pedig megérkezett a városba második ukrán front, akkor kényszerültek feladni ezeket a magaslatokat.

Ciucur Losonczi Antonius