Emlékünnepély a szabadulás évfordulóján

Az egyházi rendszerváltás 25. évfordulója alkalmából szervezett Szabadulás az egyház babiloni fogságából – 1989 elnevezésű konferencia keretében hálaadó emlékünnepélyt tartottak vasárnap Nagyváradon.

A vasárnap délelőtt a nagyvárad-olaszi református templomban lezajlott emlékünnepélyen igét hirdetett Erdélyi Géza nyugalmazott felvidéki református püspök, aki felidézte, hogy a 25 évvel ezelőtti események során az egyház megmutatta azt, hogy van lehetőség a szabadság megvalósítására. Mint mondta, akkor Tőkés László találtatott alkalmasnak arra, hogy a változás folyamatában az élre álljon. Az igehirdető kiemelte, hogy minden nemzet fennmaradásának, fejlődésének elengedhetetlen előfeltétele a szabadság, és már az Ószövetség különbséget tesz külső és belső szabadság között. „Az ószövetség kimondja, hogy az emberi szabadságot a törvény betöltése biztosítja, így még az elnyomott ember is belsőleg szabadnak érezte magát” – fogalmazott Erdélyi Géza. Mint mondta, a bűnös ember szabad országban is érezheti magát saját bűnei szolgájának, míg a Krisztus által megváltott ember szolgaságban is szabad. Kiemelte, hogy a diktatúrában hiányzott a külső szabadság, az elmúlt huszonöt évben viszont a belső szabadság hiányzik, a fegyverek önkényes használata, a vészes szenvedélyek felszítása, az anyagi javak hajszolása fosztja meg az embereket ettől. Aki a bűn kötelékében él, nem lehet szabad még akkor sem, ha szabadságban éli életét. Az egyetlen helyes út az, ha elfogadjuk a belső szabadságot, melyet a lélek munkál bennünk – zárta szavait az igehirdető.

Felszólalások

A prédikáció végeztével Veres Kovács Attila várad-olaszi parókus lelkipásztor idézte fel a huszonöt évvel ezelőtt történteket, amikor megindult a Királyhágómelléki Református Egyházkerület újjáépítése. Nemes Csaba lelkipásztor, minisztériumi főtanácsadó felolvasta Balog Zoltánnak a magyar Emberi Erőforrások Minisztériuma vezetőjének erre az alkalomra írt köszöntőjét, aki személyesen nem tudott eljönni a kétnapos konferenciára, melynek fővédnöke volt. Az üzenet többek között leszögezte: akkor leszünk időszerűek, ha a korszellem követése, a mindenáron megfelelés és a múzeumi hagyományok alternatívája helyett hűségesnek tudunk maradni hitelveinkhez. Balog Zoltán emlékeztet arra is, hogy az egyházak belső megtisztulási folyamata részben elmaradt, mint ahogy elmaradt a diktatúrának ellenálló mártírok számbavétele és méltatása is.

Tőkés László lelkipásztor, EP-képviselő köszöntőjében a szeretet félelmet legyőző erejéről beszélt, majd kifejtette, hogy ma már sokan félnek saját választott elöljáróiktól. „Mindig ki kell szabadulni a babilóniai fogságból, amibe bele akar kényszeríteni a világi hatalom” – szögezte le. Szólt az egybegyűltekhez Erdélyi Géza nyugalmazott püspök, Szabó László unitárius, valamint Tolnay István egyházkerületi főjegyző is. Utóbbi szerint ma is törvényi diszkrimináció sújtja az egyházakat, ennek bizonyítására említette meg azt a tényt, hogy a román állam nem támogatja a két magyar tannyelvű erdélyi felsőoktatási intézményt.

Koszorúzás

A templomi esemény után a hívek kivonultak az olaszi református templom előtt álló Lorántffy Zsuzsanna szoborhoz. A fejedelemasszony életét és munkásságát Hermán M. János teológiai tanár ismertette. Többek között hangsúlyozta, hogy Lorátffy Zsuzsanna elsősorban az édesanyák, az országos gondokat felvállaló nagyasszonyok példaképe, felbecsülhetetlen értékű életműve pedig határok fölött hirdeti a fejedelemasszony nagyságát. Ezt követően megkoszorúzták a szobrot, és ezzel ért véget a konferencia, melynek második napján közreműködtek Hunyadkürti György és Péterfi Lajos színművészek.

Pap István