Nincs feledés

A hazai filmvilág egyik legújabb alkotása Oana Giurgiu „Aliyah DaDa” című 133 perces dokumentumfilmje, melyben fellelhetők mindazon jó tulajdonságok, amik jellemzik a jelenlegi hazai filmgyártásunkat.

Egy rendkívül ambiciózus, tehetséges alkotó meglehetősen korán megtalálta a képi nyelv használatának könyvét, élt is vele, hiszen a körülmények tárt kaput nyitottak számára. Ugyanakkor, mint a RTV riportere kiépíthette azt a kapcsolatrendszert, ami nélkül hazai környezetben ilyen irányban nem nagyon tudsz előre jutni. Megtanult hivatásszerű módon kérdezni.

A mának szóló történet 134 évvel megy vissza a hazai zsidóság életében, amikor is egy teljes közösség a Barcaságból, Moineşti-ről kivándorol, áttelepszik Palesztinába, megalkotván a film szerint az első kibucok egyikét, létrehozva Rosh Pina települést. A film a Romániából Palesztinába emigrált zsidóság történetét mutatja be, a románok és a zsidók közti kapcsolat alakulását, ez alatt a 134 év alatt. Mindezt úgy kezelve, mint a világ egyik legtermészetesebb dolgát, amit ma élő interjúalanyok felsorakoztatásával támaszt alá. Bizonyítván, milyen hatalmas dokumentáció áll minden képkocka mögött. Korabeli fényképek meggyőző bizonyítéka lenyűgözi a mozilátogató figyelmét, amit a jól használt hang-effektusok nyomatékosítanak. Kiemelvén a rajzfilmekből átvett filmi technikát, ugyanis a rendező kivágott kartonokat használ, dadaista stílusban, mondanivalója érdekében, amit nagyban elősegít a mára mind tökéletesebben kifejlesztett digitális technika. Ennek következtében a filmben olyan hangulat alakulhatott ki, ami tükrözi a múlt gondolkodását, de erősíti, felkelti a mai néző figyelmét is, elfogadva a rendezői szándékot. Beszélni mindarról filmi nyelven, mely valamikor megtörtént, és a hajdani bűnöket, tévedéseket, botlásokat, ballépéseket a jelen gondolkodásával megismertetni. Annak érdekében, hogy ne ismétlődjenek meg. Az alkotó ezért fordul gondolkodásában Tristan Tzara és Marcel Iancu által is képviselt eszmékhez.

A múlt század hazai eseményeire is reflektál. Bemutatja, miként közeledett a romániai politika a náci Németországhoz, a zsidóüldözést, a jászvásári pogromot. A világháborút követő években a zsidó közösség képviselői vezető funkciókat töltöttek be az államigazgatás és a kommunista párt szervezeteiben, bekapcsolódtak az új rendszer építésébe. A film feleleveníti a Románia és Izrael közti titkos megállapodást, aminek értelmében a zsidók pénzügyi ellenszolgáltatás ellenében kivándorolhattak.

Oana Giurgiu a bőség zavarával volt kénytelen megbirkózni, mert a rendkívül változatos dokumentáció gazdagsága, fordulatossága, sokszínűsége a néző figyelmét is próbára tette. Ebben segített a stáb ragyogó összetétele. Rendező: Oana Giurgiu, operatőr Mihai Tănase, vágó Letiţia Ştefănescu, hangmérnök Sebastian Zsemlye, Alex Dragomir.

Interjú alanyok: Aviv Keller, Hezi Segev, Ran Aaronsohn, Aviezer Chelouche, Andrei Călăraşu, Mimi Artzi, Moshe Gil, Dodi Ben Ishai, Shlomo Leibovici Lais, Avner Kuzviner, Yaakov Bloom, Benzion Bercovich, Meir Rosenne, Ştefan Codreanu, Nava Semel, Hana Benyamini, Mioara Iancovici, Theodor Iancu, Daisy Iancu.

Producer Tudor Giurgiu, a Libra Film Productions alkotása, Hai –Hui Entertaiment produkciója.

Kolozsvári közönségtalálkozó

Oana Giurgiu a kolozsvári vetítést követő beszélgetés során bevallotta, hogy nem zsidó, de mindig is érzékenyen tudott reagálni azokra a dolgokra, melyek izgatták. Mivel a filmben az Isten jelenlétét érezni lehetett, a hit világa sem áll messze tőle. A találkozó során felmerült kérdések a film ötletének születésére, a dokumentációra, a visszajelzésekre vonatkoztak. Szerinte a film találta meg őt. Vonzotta a téma. Szeretett volna sok mindent megtudni a témával kapcsolatban. Interjúkat készített Izraelben élő románokkal. Érdekelte, mi ösztönözte a 15.000 embert, hogy 1947.-es decemberi éjszakán elhagyja a települést, végül Palesztinába telepedjen le. Érdekelte a motivációjuk, miért voltak képesek lemondani egy biztosabb megélhetési lehetőségről, és elmenni az ismeretlenbe, ahol számos megpróbáltatás várta. A különböző országok, többek között angol, izraeli, hazai levéltárakban, a nemzeti filmarchívumban kutatató, dokumentációs munkát végzett. Felhasználta a leveleket, korabeli fotókat, a leszármazottak vallomását is.

A film forgatása főleg Izraelben volt.

A filmet pozitívan fogadta a közönség. Amint Oana Giurgiu megjegyezte, mindenütt jól fogadták. Egyetérthetünk Gyémánt László professzorral, aki szerint a film hiteles, kiváló a válogatás.

A film nagy érdeklődést váltott ki nemcsak az idősebb, hanem a fiatal nézők körében is.

Szerintem a filmből kitűnik, hogy el lehet követni nagyon kegyetlen és nagyon megrázó dolgokat is az emberek életében, de a megbocsátás, ha meg is van, nem feledtetheti el azokat a tetteket, melyeket elkövettek. A bűnök nem kaphatnak felmentést, még ha nem is beszélünk azokról, nem tűnhetnek el a feledés homályába. Egyetlen jó tett nem feledtetheti el a múlt bűneit.

A film első bemutatkozása a Szebenben volt, az Astra Dokumentumfilmek Nemzetközi Fesztiválján.

Csomafáy Ferenc