Boldog-e a magyar nemzet?

Nagyvárad- A XXIII. Festum Varadinum rendezvénysorozat keretében szerda délután az evangélikus-lutheránus templomban tartottak ünnepi istentiszteletet. Szebik Imre nyugalmazott püspök prédikált.

Amellett, hogy a XXIII. Festum Varadinum eseménysorozat részét képezte, az ünnepi istentisztelet abból a szempontból is különleges volt, hogy a keretében köszönetet mondtak és hálát adtak Istennek azért, hogy az elmúlt hónapokban az evangélikus óvoda a Bethlen Gábor Alap támogatásával kibővült, és a tetőtér beépítésével a gyermekek új háló- és játszóteremhez jutottak, amellyel a szülők sok éves vágya teljesült. Ugyanakkor közreműködtek a Varadinum vonósnégyes (Costin Éva, Oláh Boglárka, Marcu Ágnes és Thurzó Sándor-József), és a Kiss Csaba és Tóth Donáth által vezényelt debreceni Canto Armonico énekegyüttes tagjai, valamint az ovisok, akiket Lengyel Emese és Gáspár Éva dadák, illetve Kémenes Ibolya és Szirácki Katalin óvónők készítettek fel.

Az egybegyűlteket Mátyás Attila, a Nagyváradi Evangélikus-Lutheránus Egyházközség lelkipásztora köszöntötte, kiemelten a testvéregyházak képviselőit: Kiss Albert római katolikus főesperes-kanonokot, Veres Kovács Attila várad-olaszi református tiszteletest és Molnár Imola unitárius lelkésznőt.

Az ünnep önvizsgálat

A Budapestről érkezett D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök a Zsoltárok könyve 33. részének 12. versét, valamint Máté evangéliuma 19. részének 13. versét választotta igehirdetése alapjául. Rövid szószéki beszédében azt nyomatékosította: a zsoltáros szerint is „boldog nép az, melynek Istene az Úr”, tehát nem akkor leszünk boldogunk, ha sokat dolgozunk, sok a kenyerünk, vagy teljes a szabadságunk, hanem ha egy élő egyház tagjaiként, saját identitásunk, kereszténységünk és vallásosságunk vizsgálata révén mindent megteszünk annak érdekében, hogy Istent jobban megismerjük, nyilvánvalóvá váljon a számunkra, és jelen legyen a mi életünkben.

Boldognak lenni ugyanis annyit jelent, mint másokat is boldogítani, és ez csakis az említett módon érhető el. Nincs más út, nem lehet más cél, minthogy elvégezzük ezt a ránk bízott feladatot, hiszen az elmúlt huszonöt esztendőben gyakorta kellett csalódnunk, nem a várt eredményt hozta a rendszerváltozás. Hiába reménykedtünk abban, hogy visszanyerjük önállóságunkat, és behozzuk a több évtizedes lemaradást, mert ehelyett azt kellett tapasztalnunk, hogy az anyagi jólét elmaradt, a várva-várt szabadság helyett a szabadosság ideje jött el. Amennyiben viszont valóban elkötelezett és tettre kész keresztények vagyunk, észre kell vennünk azt, hogy Isten megszólít bennünket, és ha a válaszolunk a megkeresésére, akkor jó úton haladunk afelé, hogy tényleg boldog nemzet legyen a magyar- hangzott el a prédikáció során.

Ciucur Losonczi Antonius