Elkezdődött az idei nagyhét

Nagyvárad- Virágvasárnap alkalmából a délelőtt 10 órai szentmise a római katolikus Püspöki Palota előtti barkaszenteléssel kezdődött. A szertartást Böcskei László váradi megyés püspök végezte.

A virágvasárnap délelőtti ünnepélyes szertartás a római katolikus Püspöki Palota előtti téren barkaszenteléssel kezdődött, melyet Exc. Böcskei László váradi megyés püspök végzett. „A nagyböjt eleje óta szívünket bűnbánattal és jó cselekedetekkel már előkészítettük. Ma azért gyűltünk össze, hogy az egész egyházzal együtt lélek előre átéljük Urunk húsvéti misztériumát, vagyis szenvedését és feltámadását. Ő ugyanis ezt a misztériumot akarta beteljesíteni, amikor fölment városába, Jeruzsálembe. Szívünk élő hitével és odaadásával emlékezzünk meg erről az üdvösségszerző bevonulásról. Lépjünk mi is az Úr nyomába, hogy amint kegyelméből társai vagyunk a kereszthordozásban, ugyanígy feltámadásának és örök életének is részesei lehessünk”- hangzottak el az ilyenkor megszokott mondatok, majd a főpásztor a barkák megáldása után az asszisztenciával és a hívekkel körmenetben indult a Székesegyházba, követve a Jézust ünneplő és hozsannázó jeruzsálemi nép példáját.

Szenvedéstörténet

Az ünnepi szentmise keretében Urunk szenvedéstörténete hangzott el Szent Lukács evangéliuma szerint, a Bazilika Szent László Ének- és Zenekarának közreműködésével, Kristófi János orgonista-karnagy vezényletével.

Exc. Böcskei László hangsúlyozta: a virágvasárnappal elkezdődik a húsvéti szent időre való ráhangolódás befejező szakasza, mely kiemelkedően fontos a hit- és az egyházi életben, az üdvmisztérium megünneplésében. Ezek a napok ugyanakkor a katolikus egyházi év csúcspontját jelentik, lényeges, hogy ezt a hívek tudatosítsák önmagukban, és engedjék, hogy átjárja őket ennek mélysége, mely Krisztushoz vezeti őket annak érdekében, hogy az ő kíséretében haladjanak a húsvéti öröm megünneplése felé. A főpásztor azt kérte a jelenlevőktől: Jézushoz csatlakozva, az ő társaságában haladva próbálják megélni és átélni az elkövetkezendő napokban mindazt, amit a minket szerető Isten értünk cselekedett. Igyekezzenek felfedezni azt a békét, szeretetet és megnyugvást, amit csakis Istennel való közösségben találunk meg. Azt tanácsolta ugyanakkor nekik: A Hit évében még inkább legyenek a hitük megvallói, továbbadói és terjesztői a környezetük felé, és kapcsolódjanak be a nagyheti szertartásokba, hogy az áldás, az öröm és a béke legyen osztályrészük.

Ciucur Losonczi Antonius