Új alapokra kell helyezni a közösségi szórványgondozást

Néhány gondolatot szeretnék megosztani a politikai műbalhé áldozatává lett szórványkonferencián tartott előadásom kapcsán. Nehéz nem rosszindulatot feltételeznem, hiszen olyanok nyilatkoznak az előadásomról, akik nem voltak jelen, és nem hallották azt.

Három megjegyzést szeretnék tenni az elhangzottakkal kapcsolatban: 1. Előadásomban felhívtam a figyelmet a szórvány téves értelmezéseire. Én nem tekintem szórványnak az önszervezésre képes közösségeinket, nyelvszigeteinket, akkor sem, ha kisebbségben élő helyi magyar közösségekről van szó. Számomra nem szórvány tehát Köröskisjenő, Érábrány vagy Mezőbikács. A szórvány funkcionális meghatározása tehát ez lenne: autentikus, helyi közösség, amely, létszáma és korlátozott társadalmi erőtartalékai miatt képtelen, vagy csak korlátozott mértékben képes az önszervezésre, vagy ahhoz külső segítségre van szüksége. Magyarán nem képes iskolát, egyházat önállóan fenntartani, a saját érdekképviseletét ellátni. A létszámbeli vagy aránybeli határértékek alkalmazását nem tekintem szerencsésnek. A fentiekből az is következik, hogy külső segítséggel ugyan, de a szórvány szervezhető, és nem hangzott el olyan kijelentés, hogy le kell mondani a kis közösségeinkről. 2. A történelmi-statisztikai tények viszont azt bizonyítják, hogy tartósan képtelenek voltunk megtartani a szórványközösségeinket – ez pedig ténymegállapítás, nem politikai akarat kérdése. Szerintem természetes, hogy egy magyar embernek rossz érzés ezt hallani, úgy ahogy nekem is az volt az adatokkal szembesülni. Egy kis létszámú, kisebbségben élő, korlátozottan szervezhető helyi közösség nem képes saját magát demográfiai értelemben fenntartani, legalábbis nem ezen a szervezettségi szinten, amelyen a mi közösségeink működnek. Ennek köszönhető, hogy az ötven, száz évvel ezelőtti szórványaink már gyakorlatilag nem léteznek, vagy ha mégis, akkor nyilván nem közvetlen leszármazás, hanem új betelepülők révén maradtak meg. 3. Aki jelen volt az előadáson, azt is hallhatta, hogy konkrét javaslatot tettem a szórványgondozás új alapokra helyezését illetően, igaz, én a közösséggondozást egyházi vonalon képzelem el, és nem politikai szervezetek imázsépítő tevékenységeként. Szakmai vitát szívesen folytatok a témában, politikai nyilatkozatokra a továbbiakban nem kívánok reagálni.

Szilágyi Ferenc, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke