Művészetek hajléka

A Kolozsvári „Transilvania” Állami Filharmónia hivatalos évadzáró előadásának karmestereként Nicolae Moldoveanut (Svájc) kérte fel, aki közösen Marius Tabacu igazgatóval, valamint a meghívott Andreas Boyde (Németország) világhírű zongoristával a maga nemében páratlan zenei kínálatot, összeállítást, javasoltak.

Nicolae Moldoveanu a filharmónia egyik legkedvesebb és legnagyobb hírű karmestere. Zenei tanulmányait Déván kezdte, majd nagyon fiatalon külföldre távozott, ahol tudását tovább tökéletesítette. 1982-ben hegedül, korrepetitor és karmester a németországi Altmark Stendal Színházban. Közben a Lipcsei operaházban tanul. Négy évvel később Zürichi, Baseli és a Berni operaházaiban olyan tanárai vannak, mint Wilfrid Böttcher, Horst Stein és Dorati Antal.

Sergiu Celibidache, Lothar Zagrosek, Colin Metters, Sir Colin Davis, Ilya Musin, Leonard Slatkin és Sir Roger Norrington mesterkurzusain vesz részt.

A Londoni Királyi Zeneakadémia elvégzése után, érdemeire való tekintettel elnyeri a „Edwin Samuel Dove” és a „Ricordi” díjat. A teljesség igénye nélkül fellép Basel, Zürich, Berlin, Dresda, München operaházaiban. Bejárja az északi államokat, köztük Nagy Britanniát, Dél-Afrikai államokat, Ausztrália hangversenytermeit. A fél világot sikeresen bejárva, 2008-ban Kolozsvárra szerződik.

Andreas Boyde nem kevésbé híres előadó. Fellépett Ausztria, Kanada, Chile, Csehország, Franciaország, Németország, Nagy Britannia, Hollandia, Izrael, Olaszország, Malesia, Új-Zéland, Norvégia, Románia, Szlovénia, Svájc, Ukrajna és SUA hangverseny termeiben.

A hazai és világviszonylatban is a zenei élet figyelemre méltó képviselői, amint az általuk összeállított műsor is bizonyít. Íme: Ludwig van Beethoven: Prométheusz- nyitány, op. 43, Alexander Szkrjabin – Prométheusz, a tűz szimfonikus költeménye op. 60,

Carl Maria von Weber – Konzertstück f- mollban zongorára és zenekarra, op. 79

Ludwig van Beethoven – Fantázia c-mollban zongorára, kórusra, zenekarra, op. 80. Kórusvezető: Cornel Groza.

Nagy meglepetés a nálunk fele rendkívül ritkán játszott Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin (Moszkva, 1872. január 6. – 1915. április 27.) orosz zeneszerző, zongorista, a Muszorgszkij utáni orosz zene egyik legkiemelkedőbb tehetsége.

Utolsó zenekari darabját Prométheusz (A tűz költeménye) címmel, amelyhez a zenei hangok mellé színorgonát is előírt, bár ez nem valósult meg a bemutatón. A kolozsvári bemutatón időt, fáradságon nem kímélve, szereztek, egy több mint 100 éves színorgonát, mely remekül szólt. Olyan hangokat létrehozva, melyek ritkán szólalnak meg hangversenytermeinkben.

Ráadásnak Andreas Boyde nem véletlenül Schumann miniatűrt adott elő. (Szkrjabin kedvenc zeneszerzőinek egyike Robert Schumann)

Erdélyi Kulturális Központ

Maga az előadás nemcsak záró koncert volt, hanem a sajtótájékoztatón, de az előadás alatt is kiderült, másról is szólt. Nevezetesen, amint Nicolae Moldoveanu, megfogalmazta, Romániának nincs egy nemzetközileg is elismert hangverseny-terme, olyan, mely a mai normáknak is megfelelne. Több mint egy évvel ezelőtt, Marius Tabacu sajtóban közölte azokat a körülményeket, melyek között dolgozniuk kell. A jelenlegi Diákművelődési ház, melyben megtűrt helyzetben működik a „Transilvania” Állami Filharmónia, nem alkalmas szimfonikus és vokális koncert előadásokra. Ezért kiírtak egy pályázatot, Erdélyi Kulturális Központ (Centrul Cultural Transilvania) címmel, amelyet VAAL- Arhitectură nyert el. Tulajdonosa Viorel Hurduc építészmérnök. Most tulajdonképpen a városházi jóváhagyást, valamint az anyagiakat kellene megszerezni.

A terület már megvan, a hajdani Külmagyar utcában, a mai 21 Decembrie 1989, a valamikori laktanya helyén, ahol elférhetne a külsőleg tényleg látványos épület. Legalább is ezt bizonyítják azok a látványtervek, melyeket a Diákművelődési Ház előcsarnokában állítottak ki a koncert szünetére.

A szünet megkezdése előtt, a viharos tapsot megállító Moldoveanu karmester szóban is sorjázta, táranként felállítva a zenészeket. Megmagyarázta, miért alkalmatlan a Diákművelődési Ház színpada, a maga függönyével együtt, hangverseny- teremnek. Melyek azok a tényleges körülmények, melyekbe be vannak szorítva a zenészek. Szinte négyzetméterenként indokolva meg, mi, miért nem felel meg hangverseny- teremnek. Mindezt európai módon valós érvekkel indokolva.

Az előcsarnokban pannókra kiállítva, ott voltak az új épület tervrajzai és látvány- tervei.

Mindenki láthatta az 1500 férőhelyes három színtű

(földszínt, alsó és felső balkonú) termet. A kisebb 450 férőhelyet termet, melyben színházi és opera előadásokat, valamint szóló- koncerteket lehet tartani, lévén zenekari árka is van. A színpad nyílása 22 m. Magassága, rezonanciai szempontokat is figyelembe véve, 26 m.

Ezen kívül lennének próbatermek, irodák. Szálloda, hiszen a vendég-művészeket el kell szállásolni, étkeztetni. Ami sokszor több száz ember jelent. Ugyanakkor épülethez jut a Kolozsvári „Gheorghe Dima” Zeneművészeti Akadémia.

Az eseményen jelen levő Viorel Hurduc rendkívül plasztikusan érvelt a létesítmény szükségszerűsségéről.

Megkérdeztem több olyan ismerősömet, akik a koncerten jelen voltak, de az építkezési iparban dolgoztak, vagy még dolgoznak, ők, mint kívül állók, hogyan látják a szándékot. Mennyire megvalósítható?

Egyöntetűn állították, az építkezés tényleg szükséges, hiszen éppen ideje lenne Kolozsvárnak egy korszerű, mai igényeket kielégítő épület- együttest felépíteni, amelynek építkezési idő tartama 3-4 év lehetne.

Az építkezés maga emberfüggő is. Kolozsvár képes volt egy Aréna stadiont felépíteni, székenként 1 millió euróért, labdarúgásnak és atlétikai pályát is.

Meg akarja pályázni és elnyerni, 2020-ban az Európa Kulturális fővárosa címet.

A város vezetősége képes kell, legyen arra, hogy a művészetek hajlékát is megteremtse olyan méltó módon, melyet a város történelmi múltja, jelene fényesen bizonyít.

Egy nemes feladat nem vérezhet el anyagi okok miatt. Hiszen polgárai adófizető polgárok, akik szeretnék látni szemükkel is, a város és a megye ipari és szellemi termeléséből bejövő pénzeket, mire költi.

Csomafáy Ferenc