Syluette Group: az első 18 év

„Péntek, június 4., 17 óra – Ünnepi megnyitó (főtér), közreműködik a baptista egyházközség fúvószenekara és az Elméleti Liceum majorette csoportja.” Az idézet az 1993–ban  megrendezett I.Nyíló Akác Napok  műsorfüzetéből való, és az első írásos dokumentum az azóta Syluette Group  néven közismertté lett érmihályfalvi menettánccsoportról. A csoport az első Nyíló Akác fesztivál alkalmára alakult, Nyakó József  akkori kultúrigazgató ötlete nyomán, elevenítette fel a kezdeteket Lunczer Mária  testnevelőtanár, aki máig tartóan lett a csoport vezetője. A középiskola akkoriban még a mai Zelk Zoltán Általános Iskola focipálya melletti főépületében volt „társbérlő”, ott toborozták a tagokat. A tanárnő tizedikeseknek volt osztályfőnöke, onnan került ki a többség, de más osztályokból is jöttek a lányok, 11–en (a mellékelt korabeli fotón látható rend szerint sorolva, balról jobbra): állva – Peşteşan Ramona, Tódor Tünde, Vásárhelyi Eli, Réti Enikő, Dérer Éva, Kiss Hajnal, Gábor Erzsébet, guggol – Nagy Katalin, Oláh Melinda, Balogh Judit, ül – Szűcs Kinga. Természetesen a „lánykori” neveket tüntettük fel, többen azóta már az országból is elkerültek.

Generációk váltása

A Syluette nevet majd a következő évben „vették fel”, és a „keresztapa” is Nyakó József volt: egy esemény meghirdetésénél meg kellett nevezni a csapatot, és hirtelen ötletként ez került a plakátra. Mi is onnan tudtuk meg, emlékezett nevetve Lunczer Mária. Improvizált botokkal, pompomokkal készültek az első koreográfiák, melyek kitalálását sem előzte meg tapasztalat. A fekete kalaphoz és csizmához piros ruha készült. Igen ám, de a ruhaanyag csak tíz lánynak volt elég – így lett a tamburmajor Réti Enikőé  fekete, ami végül is jól mutatott. Akkoriban a vonulás volt a fontos, nem a színpadi tánc, és a fellépés is kevesebb volt, hiszen még nem terjedtek el a falunapok. Ugyanakkor, mivel ritkaság számba ment a menettánccsoport, sok helyre hívták őket. Luczer Mária kiemelte ezek közül, hogy az akkoriban még szintén kevesebb nagyváradi autószalonok egyikének megnyitóján is szerepeltek, lévén, hogy a megyeközpontban sem volt még menettánccsoport. A tagok természetesen cserélődtek az évek folyamán, a csoportvezető becslése szerint mintegy 80–90 menettáncos  fordult meg a Syluette–ben. Nem ritkán már az általános iskolából is lettek tagok, volt, aki már hatodikosként is ott menetelt a sorban. A lányok között akadtak, akik a koreográfiák „alkotásában” is nagy részt vállaltak, példaként említette a tanárnő Simon (Chende) Noémit, akit manapság mint a sikeres margittai Cleavers csoport vezetőjét ismerhetünk.

A Virágkarnevál is „összejött”

Lehetelen lenne felsorolni, de még csak összeszámolni is 18 év  fellépéseinek számát. Természetesen állandó résztvevői a helyi rendezvényeknek, sokáig ők vezették fel az augusztus 20–i ünnepséget Nyírábrányban. Ami ugyancsak kiemelendő, hogy egyedüli, ám állandó kivételként résztvevői a holtmarosi (Maros megye) Gyöngykoszorú néptánctalálkozónak: a néptáncosok felvonulását vezetik. Az sem ritkaság, hogy egy–két lány egyúttal a néptánccsoportnak is tagja. A menettáncosok álma mi is lehetett volna az évek során más, mint ott lenni a Debreceni Virágkarnevál  forgatagában. Hát az is megadatott pár éve, hiszen még a gazdasági válság előtt Érmihályfalva három egymást követő évben is – első külföldiekként – virágkocsikat  küldött a hajdúsági fővárosba, és ők is voltak kísérő produkció! Nem jellemző, hogy versenyeken részt vettek volna, kivételként említhető talán az RMDSZ megyei Ki mit tud?–ja, melyen 2008–ban III. helyezést  értek el, miután lett külön modern és klasszikus tánc kategória. A helyi önkormányzat által alapított Pódium Díjat  annak létezése óta csupán egy esztendőben nem vehették át. Legutóbbi, nagy nyílvánosságot kapott fellépésük volt, amikor a Nagyváradi AC labdarúgó csapat alapításának 100. évfordulójára rendezett ünnepségen közreműködtek.

Vonulós csoport

Mindenhová elmentünk, elmegyünk, ahová hívnak, és fizetik az utiköltséget, mondta Luczer Mária, aki a főbb támogatók között említette a Helyi Tanácsot, a Nyíló Akác  és a Rekab Alapítványokat, a Keviép céget. A támogatások elsősorban a ruhák, botok „újítására” vonatkoztak. A legnagyobb nehézséget a lányok számára az jelenti, hogy meg kell tanulni összehangolni a menetelést a botkezeléssel, hiszen a csoport továbbra is elsősorban „vonulós” menet–, és nem színpadi moderntánc csoport, fejtette ki Lunczer Mária. Hozzátette: a Syluette–t akkor sem fenyegette a megszűnés veszélye, amikor egyszer szinte a fél gárda kivált, iskolai tanulmányai végeztével. A legnagyobb létszám 21 volt, de a jelenlegi 15–16 az átlagosnak mondható állandó. Utánpótlás pedig van, még az említett első tamburmajor, Réti Enikő alakított egy kicsi csoportot, ezt vette át később a tanárnő egyik lánya, aki maga is tagja volt a Syluette–nek, és ma Király Zsuzsa  tanítónéniként, Karászi Éva  kolléganőjével együtt vezetnek nem is egy, de két kisebb csapatot: a Napsugár és a Fehér Akác  nevüt. Amíg van kikkel, és van rá igény, továbbra is szívesen vezetem a csoportot, mondta végezetül Lunczer Mária.