Mégsem barbár és nomád nemzet

Kedd délelőtt a szatmárnémeti magyar tannyelvű középiskolákban rendhagyó magyarórát tartottak a LiterArtMagyartanáriEgyesület szervezésében, amit dr. Osváth Sándor, a Debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola tanára Ami a magyar tankönyvből kimaradt címmel tartott meg.
Az érdekfeszítő előadás során az érdeklődők megtudhatták, hogy a magyarokkal kapcsolatos eseményekről milyen „apróságok” maradtak ki a jelen történelemkönyveiből. Dr. Osváth Sándor bevezetőjében elmondta, a Kárpát–medencében számos helyen megfordult már, ahol előadásokat is tartott, s ez idő alatt mindig megpróbált a helyi történelemkönyvekbe beleolvasni, melyek többségében a hunokat pogány, rabló, nomád hordának írták le. „Bizonyos jelzők vannak a magyarokról, amelyek nem így igazak, zöme pedig nem is igaz” — folytatta Osváth, mely feltevését alá is támasztotta a nem mindennapi órán. Többek között azt is megemlítette, hogy a bizánci krónikákból az is kiderül, hogy Metod püspök a 800–as években vizitációban járt a szláv gyülekezetekben (a mai Kiev környékén), mely látogatás után levelében megemlítette, ott is éltek magyarok, akikkel kapcsolatban a püspök arról számolt be, hogy a magyarok mennyire barátságosak, bőkezűek és sok keresztény volt köztük — VIII. századi sírban a kornak megfelelő keresztet is találtak.
Az előadás során a SzentKoronáról is szó esett, többek között arról, hogy milyen szentek jelennek meg azon. Az előadó arra is rámutatott, hogy míg Európában a nyugat-római birodalom bukása után eltűnik az írásbeliség, a magyarok gyakorolják az írást — rovásírás —, amit nemcsak a férfiaknak tanítottak meg, hanem a nőknek is, a lovaglással együtt, abban a korban, amikor a nőket más népek számba sem vették. Megemlítette azt is, hogy míg a Német Tudományos Akadémia munkatársai már befejezték a népdalok gyűjtését 2004–ben (6000 népdal), a Magyar Tudományos Akadémián 200 000 népdalt tartanak számon, és a gyűjtési munka még folyamatban van, mivel még napjainkban is képződnek népdalok. Osváth érdekességképpen elmondta, a nyelvészek kutatásai szerint például Bush volt amerikai elnök aktív szókincse 980 szavas volt elnöksége során, egy IV. osztályos magyar diák aktív szókincse 1500 szavas (a passzív szókincs akár kétszerese is lehet), valamint Arany János aktív szókincse 40 ezres volt, Petőfié pedig 25 ezer szavas volt.