Halál és megváltás a kereszt árnyékában

A Vadas László

rendezésében készült darab

cselekménye két világ

találkozását tárja fel

Radu Macrinici kortárs, „új

hullámot” képviselő,

román drámaíró műve

nyomán, mely Jorge Luis BorgesMárk evangéliuma című

művéből ihletődött. A

két világ randevúja

Espinosa, a Pál Hunor

játékában életre kelt

orvostanhallgató, és az

állítólagos árvíz

elől menekülő Gutre család

találkozásában valósul meg,

melyben átvitt értelemben a realizmus

és a misztikum találkozása

mutatkozik meg. A cselekmény az emberi test

csontozatának Espinosa általi orvosi

felsorolásával kezdődik, melyet a

röntgenfelvételek keresztre

szögezése követ, miközben a

közönség úgy érezheti,

hogy nem véletlen a

képzettársítás a bibliai

tartalom és az orvosi vonatkozás

között.

Folyamat

A „keresztrefeszítés”

folyamatát az apa és fia (Dobos

Imre és Herman Ferenc)

megjelenése zavarja meg, akik egy vízzel

telített tartályt tolnak maguk előtt

hangos nyikorgás közepette, melyben a

hallottnak vélt lány (Ababi

Csilla) hulláját rejtették el.

A cselekmény a további három

szereplő megjelenésével

inkább a jellemrajzokban

érvényesül, hiszen a

történések által

megismerhetjük Espinoza a valósághoz

legközelebb álló, éppen

harminchárom éves ifjú

jellemét, ugyanakkor az apa sztoikus

nyugalomból a fanatizmus irányába

történő kitörését,

illetve a kétségbeesés és a

naivitás megtestesítőjeként

felbukkanó fiú szerepét. Eleinte

mellékszereplőnek tűnő, azonban a

végső jelentekben jelentős

dramaturgiai üzenetet hordozó lány

szerepében mindvégig a sejtelmes

őrület uralkodik, melyet a darab

végére az erotikus töltet

egészít ki. Ez a szál egy

erőszakos nemi aktusban csúcsosodik

végül ki.

A halál misztériuma

A Bibliából egyedül a Tamás

evangéliumát ismerő apa és

fia nincs tisztában a

keresztrefeszítés

történetével, így az

evangéliumi tartalmat

teljességében ismerő Espinoza

szavai, melyek a korai kereszténység

történetének

valóságát tárják

fel, valótlannak tűnnek a

„másvilágról”

érkezett kételkedők előtt, akik

számára a fiatalember

már-már krisztusi arcot ölt. A

Jézus kijelentéseit

tartalmazó Tamás

evangéliumának misztériuma abban

az apostoli megnyilatkozásban nyilvánul

meg, mely ugyan a darabban nem hangzik el,

értelme mégis jelentősen

meghúzódik a cselekmény

mögött: „aki ezen Igék

értelmét megtalálja, nem ismeri

meg a halált”. A pusztulás biblikus

megjelenése adja tehát a két

világ találkozásának

végső olvasatát, miközben a

kereszt mindvégig a cselekmény

középpontjában marad.

Megváltás iránti

vágy

Espinoza alakja a kettőség

mércéjével mérhető,

hiszen míg eleinte többnyire józan

orvostanhallgatóként jelenik meg, addig

egyes jelentben, mintha

beszélgetőtársaihoz igazodna, az

őrültség határát

súrolja. Nevében, talán nem

véletlenül,  benne sejlik a

panteizmust hirdető, racionalista

filozófus, Spinoza neve is, akit

élete során hasonlóképpen

félreértelmeznek, mint ahogy

Espinozát is félreértelmezi a

két, akaratán kívül

követő

„tanítványa”. Az apa

és fia a megváltót

látják benne, mivel

érintésére a halottnak vélt

lány feltámad, ugyanakkor keze

által a Jézus által

végbevitt csodák

teljesítése hasonlóképpen

megvalósul. A cselekmény

végül az istenember (a

megváltónak vélt

orvostanhallgató) keresztre

feszítésében teljesedik ki,

melyben a megváltás és a

bűnök alól felszabadulás az

emberi vágy legmagasabb fokán jelenik

meg, melyben minden eszme, vagy önmagában

vett igazság alárendelődik az emberi

akarat által diktált, belénk

vésődött rítusoknak.

Mészáros Tímea