Rendnosztalgia kelet-Európában: a helyi krimisorozatok szerepe egy emlékezetközösség kialakulásában

Bátori Anna, a BBTE Színház és Televízió Karának adjunktusa jegyzi azt a tanulmányt, mely a 2010 után forgatott kelet-európai krimisorozatok közösségi szerepével foglalkozik. A tanulmány arra keres választ, hogy minek köszönhetik ezek a sorozatok népszerűségüket, illetve magas nézettségük hogyan áll összefüggésben a kelet-európai posztszocialista országok lakóinak múlttapasztalatával. A vizsgálat homlokterében a HBO Europe által gyártott, 2014 óta sugárzott Az árnyak (Umbre) bűnügyidráma-sorozat áll.

Az online médiamegosztó felületek – Amazon Video, Netflix, Hulu, HBO Europe – megjelenése a kelet-európai filmgyártást és a filmfogyasztó közönség szokásait, igényeit is gyökeresen átalakította. Noha az egykori szovjet blokk országaiban a bűnügyi filmeknek nem volt komolyan vehető hagyománya, a 2010-es évektől a HBO Europe egy sor helyi krimisorozatot gyártott, illetve közvetített Lengyelországban, Romániában, Csehországban és Magyarországon.

A HBO Europe sorozatai közül Romániában Az árnyak című, Bogdan Mirică és Igor Cobileanski rendezte bűnügyidráma-sorozat vált a legsikeresebbé, amely az ausztrál Small Time Gangster sorozat helyi színezetű remake-je. A krimi főszereplője Relu, a taxisofőr, aki anyagi gondok miatt egy Kapitány nevű maffiavezér, egykori szekustiszt szolgálatába szegődik, ami családja széthullásához vezet.

Az árnyak című sorozat, illetve annak magas nézettsége paradox jelenségre hívja fel a figyelmet: az államszocializmus éveiben tapasztalt elnyomás miatt Romániában az emberek viszolyognak a hatósági felügyelet minden formájától, ugyanakkor nosztalgikus igényt támasztanak egy keménykezű vezető iránt, aki visszaállítja az állami rendet, ellensúlyozva a cselekvésképtelennek tartott politikai, rendőri, illetve igazságszolgáltató erőket. Az árnyak Kapitánya az egykori román diktátor, Nicolae Ceaușescu kortárs inkarnációjának tekinthető, aki mindenek és mindenki fölött álló maffiavezérként, bizniszmenként patriarchális rendet vezet be, és akárcsak elődje, hatalma alá vonja a csődös állami intézményeket. A Kapitány által felügyelt társadalmi rendben az ököljog a férfiasság kulcsa, anyagi jólétet és biztonságot szavatol, segít megtartani a férfiak presztízsét, társadalmi rangját. A sorozat nőszereplői másodlagos állampolgárok, szextárgyak, akiket saját családjukon belül is bántalmaznak, sőt akár a rendőrök is megerőszakolnak. A Kapitány által fenntartott társadalmi rend tehát szexista, igazságtalan és korrupt, de még ezzel együtt is jobbnak tételeződik, mint az ugyancsak korrupt állami szervek biztosította káosz és kizsákmányolás. Ugyanekkor a sorozat a neoliberális kapitalizmus kritikájaként is „olvasható”, ebben a megközelítésben a család intézményének válságát viszi színre. A munkamegosztás aktuális rendje ellehetetleníti a minőségi családi és közösségi kötelékeket, és a családok széthullásához vezet. A bűnügyi dráma rendszer- és társadalomkritikai tétjeit erősíti, hogy a sorozat a román újhullám filmnyelvét használja.

A különböző helyileg gyártott bűnügyi sorozatok térnyerése a kelet-európai régióban, valamint ezeknek a sorozatoknak a népszerűsége egy olyan térségben, ahol a műfajnak nincs hagyománya, világosan jelzi egy emlékezetközösség kialakulását az egykori szovjet blokk országaiban. E filmfogyasztó közösség emlékezetében a múlt rendszer rossz emlékű az állami szervek gyakorolta felügyelet és fenyítés miatt, a jelent pedig ennél is élhetetlenebbé teszi a neoliberális társadalomszervezés.