Széttáncolták cipőiket Dabason

A nyár végéhez közeledve az Ezüstperje néptánccsoport tagjaiként egy kiruccanásban vehettünk részt két kísérőnk és állandó táncoktatóink, Sütő Judit és Szabolcs társaságában.

A Budapesthez közel eső Dabason tartott néptánctáborba utaztunk, ahol szó szerint széttáncoltuk a cipőinket a különböző Kárpát-medencei néptánccsoportok társaságában, akikkel a tábor végére nagyon jó barátság alakult ki. Az esemény július utolsó hétfőjén, azaz 30-án kezdődött. A tábor vezetői kedves fogadtatásban részesítettek minket. Miután elfoglaltuk légkondicionálóval felszerelt szállásunkat (ez nagyon jól jött a hőségben) és tájékoztatást kaptunk az előttünk álló tábor menetéről, máris belecsaptunk az ismerkedésbe. Szórakoztató kérdezz-felelek játékok által ismerkedtünk egymással és szépen lassan kialakultak a korcsoportok alapján beosztott tánccsoportok. A tábor legfiatalabbjainak felcsíki táncokat, a középső korcsoportnak szatmári táncokat oktattak, mi, a legidősebbek pedig szentiványi táncokat tanulhattunk. A csoport beosztásai után elküldtek minket a tánccipőinkért és máris megkezdődött az első oktatási óra. Oktatóink Janibá’ (Szente János) és Eszti néni (Cseke-Marosi Eszter) lettek, akik személyében csodálatos embereket ismerhettünk meg. Kedvesek, gyerekszeretőek, humorosak és mosolygósak voltak. Nem is pazaroltuk sokáig az időnket, azonnal nekiláttunk a szentiványi táncok elsajátításának. A két órás oktatás, majd rövid pihenő után táncház kezdődött, melyen a helyi polgármester, illetve a gimnázium igazgatója is részt vett, akik ezúttal hivatalosan is megnyitották a néptánctábort. A megnyitót követően moldvai, szatmári és sok egyéb tájegység táncait ropva, népdalait énekelve buliztunk éjfélig. Reggelente 8 órakor volt az ébresztő, 9 órától pedig a rendszeres táncoktatás. Két óra kemény munka végeztével a jól megérdemelt ebéd és a csendes pihenő után a táborozók számára megrendelt dabasi kisvonatra ültünk, népdalokat énekelve elrobogtunk a helyi strandra, ahol lehűthettük magunkat a nagy forróságban. Este ismét táncház kerekedett, mely egész héten a nap záróprogramjává vált.

Aktív pihenés

Minden délelőtt és délután két-két órás táncoktatás volt, melyek között a tábort szervező Gáborok (Farkas Gábor, Jeszenői Gábor és Czibolya Gábor) és segítőik különféle sportvetélkedőkkel, csoportjátékokkal, szabadidős programokkal gondoskodtak az aktív pihenésről. Sikeresen lehűtöttek minket a nagy forróságban a vízi bombázással, melyben több száz vizes lufit dobálhattunk egymáshoz. Kreatív feladatban egy népdalt kellett saját ötletek alapján feldolgozni, majd ezeket zsűri előtt előadni. Egyesek csak eljátszották a kapott népdal sorainak történéseit, mások egy újabb történetet fontak köré, de voltak olyanok is, akik csak a dallamot hagyták meg, s egy teljesen új szöveggel adták elő a feladatul kapott népdalt. Ezek a műsorszámok nagyon viccesre sikerültek, sokat nevettünk rajta. A versenyező csapatok összeállításakor nagy hangsúlyt fektettek a szervezők a barátkozás lehetőségeire, hisz minden csapat a különböző országokból, illetve településekről érkező gyerekekből tevődött össze. Az egyelőre még csak ismerkedő gyerekek kénytelenek voltak közeledni egymáshoz, hisz csak a csapatmunka hozhatta meg számukra a pontszerzési lehetőséget. A tábor utolsó napján már csak a délutáni táborzáró gálára készültünk. A délelőtt folyamán tökéletesítettük az egész héten tanult táncanyagot, melyből még egy kis tánckoreográfia is kerekedett, ezt a gálaesten a saját viseleteinkben mutattuk be. Miután mindenki letáncolta a héten tanultakat, Dabas város polgármestere zárta be a tábort és búcsúzott el a gyerekektől. A búcsúest hajnalig tartó táncházzal végződött. Szombat reggel könnyes búcsút véve a táborvezetőktől, oktatóktól indultunk haza. Útközben kisebb kitérőt tettünk a szolnoki Reptér repülőmúzeumba, ahol főként katonai és háborúkban bevetett repülőket, helikoptereket, rakétákat és felderítőket láthattunk. 4D-s moziban átélhettük a repülés és az ejtőernyőzés élményeit, majd ezt követően buszra pattantunk, s meg sem álltunk hazáig. Úgy vélem, hogy ebben a táborban a táncóráknak és az esti táncházaknak köszönhetően a táborozók tánctudása a duplájára nőtt. Maga a tábor egy nagyon hangulatos hely volt wifi kód nélkül is, ahol nagyon sok barátság született. Felejthetetlen feltöltődés volt és remélem, hogy ezt jövőre is átélhetjük majd.

Kardos Nikolett