Érmelléki presbitertalálkozó Érmihályfalván

Az érmelléki presbiterek konferenciáját tartották meg vasárnap délután Érmihályfalván. A napirendi pontok mellett egy közjáték borzolta a kedélyeket: a helyi testület egy spontán szavazást kért, amire végül nem került sor.

A helyi presbiterek fogadták és irányították a templomba vasárnap délután az érkező vendégeket Érmihályfalván, ahol az Érmelléki Református Egyházmegye presbiteri szövetségének konferenciáját tartották. Szószéki szolgálatot Rákosi Jenő érmelléki esperes végzett, egyebek mellett örömének adva hangot, hogy mintegy százan összegyűltek, ugyanakkor hozzátéve, hogy ez csak "töredéke" a lehetségesnek, tekintve, hogy nagyjából 600 presbitere van az egyházmegyének. Beszédében az egyházi vezetők munkáját egy múzeumi alkalmazottéhoz hasonlította, aki a kiállított tárgyhoz vezeti az érdeklődőt, válaszol a kérdéseire, majd hagyja elmélkedni: "vezessék" a kérdéseikre választ kapott híveket Krisztus elé, "majd lépjenek el előle, mert az emberek nem a papra, a gondnokra és a presbiterekre kíváncsiak, hanem Krisztusra". A továbbiakban Balázsné Kiss Csilla helyi lelkész köszöntötte a vendégeket, ismertette a gyülekezet és a templom történetét. Ezután Ványi Attila, az érmelléki presbiterszövetség érsemjéni elnöke ismertetett tevékenységi beszámolót, illetve leltározta fel a jelenlétet. Ebből kiderült, hogy az egyházmegye 37 egyházközségéből 17 képviseltette magát.

Közjáték

Beszámolója végén Ványi Attila felolvasta - azok kérésére - az érmihályfalvi presbiterek nyilatkozatát, előrebocsátva, hogy utána kézfelemeléses szavazást kér a testülettől, mely így mintegy szolidaritást vállalhat az aláírókkal. Nyilatkozatukban annak megfogalmazói a helyi városvezetés döntéseit kifogásolták, melyek egy részét szerintük személyes ambíciók alapján hozzák meg, azok nemzetrombolóak, ugyanakkor tiltakoznak amiatt, hogy a városvezetés a presbitérium meggyengítésere törekszik, meg is alázva azt. (A szóban forgó döntések, legalábbis az egyik, hogy a Zelk Zoltán Általános Iskola step by step-osztályait és két napközis csoportját elköltöztették a református egyházközség épületeiből - szerz. megj.). A szöveg elhangzása után, miközben Ványi Attila szavazást kért, Bara László diószegi lelkész, egyházmegyei főjegyző kért szót, kifejtve: bizonyára van, aki az elhangzottak egy részével egyetért, mással nem, de mindez az érmihályfalviak belügye és személyes véleménye, az egybegyűlt testületnek nem tiszte állást foglalni. Ványi Attila a maga részéről egyetértését fejezte ki a felolvasottakkal, arra hivatkozva, hogy pár éve maga is átélt hasonló helyzetet. (Annak idején a sajtóban is nagy teret kapott, hogy az érsemjéni reformátusok egy része az akkori lelkész mellett, mások ellene foglaltak állást - szerz. megj.). Újabb kérdésére, miszerint van-e támogatója a nyilatkozatnak, egy felszólaló a padsorokból kifejtette: ő valójában nem is érti, miről van szó, így hogyan és miért nyilvánítson véleményt?! A kínos helyzetet Rákosi Jenő esperes oldotta fel azzal, hogy a nyilatkozat olyan helyi sérelmekről szól, melyek megvitatása nem volt napirendre tűzve, tehát tovább ne foglalkozzanak vele, lépjenek túl rajta.

Ne feledkezzünk a reánkbízottakról

A továbbiakban László Kálmán, az egyházkerületi presbiteri szövetség elnöke beszélt a nemrég lezajlott tisztújításokról, továbbképzésekről, konferenciákról, kapcsolatépítésről. Ez után kerülhetett sor a konferencia fő programpontjának szánt előadásra, melyet dr.Szabó Dániel, a Magyar Református Presbiteri Szövetség korábbi elnöke, ma külügyi tanácsosa tartott. A fiatalok által megirigyelhető lendülettel, energiával eladott mintegy háromnegyed órás expozéban sok egyéb mellett szó esett az állandó és egymástól tanulás szükségességéről egy olyan kaotikus világban, ahol népünk felismerte, hogy nem feledkezhet meg a reánkbízottakról, s ahol a sárba taposott ige újra és újra kihajt. A konferencia zárásaként a házigazdák vacsorához várták a vendégeket.

Rencz Csaba