Ave Maria-zene a székesegyház búcsújának küszöbén

Tóth Gábor

Szakmailag igazán nagyszerűen felkészült tíz tagú kis vonóscsapat állt össze erre a bő egyórás koncertre – egy zongoristával kiegészítve. Barokk, klasszikus, romantikus repertoárt, de még 20. század váradi szerzőt is hallhattunk. Mindjárt kiemelnénk, hogy a vonósszólamok közötti jó zenei kapcsolódások hátterében szülő-gyermek kapcsolatok is vannak – így öröklődik tehát ez a nemes teher, a művészet, esetünkben Oláh Gabriella és Székely Boglárka, Costin Éva és Costin Albert, Țurcanu Gyöngyi és Raluca Țurcanu, Anca Gîngă és Ioana Gîngă között. A nyolc hegedű „alatti” közép- és mélyfekvésben egy brácsa, Vasile Vulturar és egy cselló, Ichim Beáta tanárnő tartotta a frontot. A hegedűs szülőket, valamint a brácsást is jól ismerheti mindenki a filharmónia zenekarának koncertjeiről, míg gyermekeik immár belenőttek az ifjú művésznövendékek gimnazista és egyetemista korába, ezzel együtt a komoly koncertező szólista szárnypróbálgatásokba. A magabiztos nyugalmat és érettséget sugárzóan Riedinget hegedült Costin Albert 11. osztályos a Nagyváradi Művészeti Líceumban, míg az op. 105-ös a-moll Schumann-hegedűszonátát, a szerző ismerten nyugtalan lelkületével összecsengve előadó Raluca Țurcanu harmadéves a kolozsvári zeneakadémián, akárcsak kísérője, a marosvásárhelyi származású Ioana Voaideș, akinek igen komoly billentyűs szerepe ellenére (mégiscsak Schumannról beszélünk itt) sajnos be kellett most érnie egy elektromos klaviatúrával, akárcsak a közönségnek… Az akusztikát nem taglaljuk nagyon, aki a bazilikában hallott már koncertet, az tudja, hogy milyen hálátlanul összefolynak és szertefoszlanak egyszersmind a kereszthajó-kupola alól játszott muzsika visszhanghullámai.

Végül essék szó konkrétabban is a műsorról. W. A. Mozart K. 381-es kétzongorás szonátájának Kesztler Lőrinc által pedagógiai célzattal vonósokra átírt Sinfonietta elnevezésű változata nyitotta az estet. Schumann már említett a-moll szonátája (Raluca Țurcanu/Voaideș) után Alessandro Scarlatti fúga-faktúrájú g-moll (a quattro) szonátája szólt, majd Verdi-átirat, Ave Maria (részlet az Otellóból). Oskar Rieding következett – aki a 19. század utolsó három évtizedében a pesti operatársulat koncertmestere volt – Concerto in stile ungherese (Costin Albert). Carl Böhm G-dúr hegedűnégyesét követően Ernest Bloch Nigunjával (R. Țurcanu/Voaideș) a héber egyházzenei vonal is hangot kapott. Egy (mindig) megható Mascagni Intermezzo következett (Parasztbecsület), majd ismét egy Ave Maria, Bihari Sándor (1900–1984) nagyváradi zeneszerzőtől, aki valamikori, a mostaninál másként átkosabb időkben is kitartóan itthon maradt a provinciában, szolgálva egyebek mellett a székesegyházat is. Zárásként a nagyjából 80 főnyi közönség tapsolt Csajkovszkij Elégiáját követően (1884, TH51), majd Böcskei László püspök a székesegyház közelgő búcsúünnepére hívó szavai zárták le az eseményt.