Élünk-e kisebbségi jogainkkal?

Szatmár megyében a magyar lakosság aránya jelentős, ezért a magyar lakosok és a sajtó képviselői egyaránt kérhetik a magyar nyelvű ügyfélfogadást és tájékoztatást a hatóságok és közintézmények részéről.

A hatóságok és közintézmények az írott és internetes sajtón, rádión és televízión keresztül tájékoztatják a lakosságot a közérdekű információkról. A szatmári magyar újságírók gyakran szembesülnek azzal a problémával, hogy a hatóságok nem, vagy hiányosan tájékoztatják őket magyar nyelven. Az írásban megfogalmazott sajtóközleményeket – néhány kivételtől eltekintve – szinte kizárólag román nyelven juttatják el a magyar sajtóhoz. Ez elsősorban amiatt okoz gondot, mert a különböző jogi, környezetvédelmi, közgazdasági, egészségügyi, és egyéb ágak szakmai nyelvezetét nem egyszerű lefordítani annak, aki nem szakember az adott területen. Pataki Csaba kormánybiztos–helyettest kérdeztük a probléma kapcsán, aki elmondta, a hatóságok kérésre kötelesek magyar nyelvű tájékoztatást adni a közérdekű információkról a magyar sajtó képviselőinek, és a magyar lakosoknak egyaránt.

A törvény írja elő

A nemzeti jogszabályok által biztosított kisebbségi és nyelvi jogok szerint minden romániai magyarnak jogában áll anyanyelvét használni, és anyanyelvű ügyfélfogadásban, illetve kapcsolattartásban részesülni a helyi közigazgatási hatóságoknál, a közintézményeknél és a

dekoncentrált közszolgálatoknál, amennyiben a területi közigazgatási egység

lakosságában a magyarok aránya meghaladja a 20 százalékot. A magyar lakosoknak jogukban áll akár szóban, akár írásban anyanyelvükön fordulni a helyi közigazgatási hatóságokhoz, a szakapparátushoz, továbbá anyanyelvén is válaszban részesülni. Ugyanúgy elvárható a magyar nyelv ismerete a közönségkapcsolati szolgálatot teljesítő köztisztviselőktől, vagy legalább azok valamelyikétől. Románia Alkotmánya 120. cikkének 2. bekezdése így szól: „Azokban a területi közigazgatási egységekben, amelyekben egy adott nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok aránya jelentős, biztosítani kell – a törvényben részletezett feltételek között – az illető nemzeti kisebbség nyelvének használatát mind írásban, mind pedig élőszóban, a helyi közigazgatási hatóságokkal és a dekoncentrált közszolgálatokkal való kapcsolatokban.”