A Hátszeg-szigeten feltárt Gargantuavis-csontos medence átírja a faj történetét

Dr. Vlad Codrea, a BBTE Biológia és Geológia Karának őslénytanász professzora vezette azt a kutást, amely révén sikerült kimutatni, hogy a Gargantuavis philoinos nem a valódi madarak kládját képviselte, és nem tekinthető endémikus szigetlakó fajnak.

A Cretaceous Research hasábjain közölt tanulmány egy 2019-ben a Hátszeg-sziget (Insula Hațeg) területén feltárt csontosmedence-lelet alaktani vizsgálata nyomán helyezi új megvilágításba a rendszertani besorolás és a földrajzi elterjedés kérdését.

A kréta időszak végén, körülbelül 70 millió évvel ezelőtt a mai Európa területének legnagyobb részét a Tethys-óceán borította, amelyből szigetvilág-szerűen emelkedtek ki többek közt Erdély bizonyos területei. Az egyik ilyen sziget a Kárpátok egyik legnagyobb hegyközi medencéje, a ma Hátszeg-sziget nevet viselő terület, amely világszerte ismert a Nopcsa Ferenc által a 19. század végén leírt törpedinoszauruszoknak köszönhetően.

Az új leletre, egy Gargantuavis philoinos csontos medencéjére Nalácvád (Nălaț-Vad) település közelében bukkantak rá, a folyóvizek szállította kontinentális üledék meglehetős épségben konzerválta a maastrichti korszakban. A lelet kiemelt jelentőségű, korábban ugyanis csak Franciaország, illetve Spanyolország területén találtak Gargantuavis-maradványokat, ráadásul a nalácvádi csontos medence számít mind közül a legépebbnek, ami az alaktani vizsgálatok számára is új lehetőségeket tartogatott.

Eddig az a tudományos nézet volt elterjedt, miszerint a Gargantuavis egy 70-75 millió évvel ezelőtt élt, nagy testű, körülbelül strucc méretű madár lehetett a valódi madarak kládjából, amely röpképességét azért veszítette el, mert beszorult az ibériai félszigetre. A Hátszeg-szigeti lelet cáfolni látszik ezeket a fölvetéseket, az alaktani vizsgálatok nyomán Vlad Codrea és munkatársai amellett érveltek, hogy a Gargantuavis philoinos nem a madárfarkúak/valódi madarak (Ornithurae) közé tartozott, hanem sokkal inkább egy húsevő theropoda („szörnylábú”) lehetett, amely alaktani rokonságot mutat két másik, Románia területén szintén megtalált fajjal, az Elopteryx nopcsaival és a Balaur bondoc-kal. Amennyiben a Gargantuavis valóban repülő őstől származik, ennek az állatnak már azelőtt el kellett veszítenie röpképességét, hogy a Thetys-óceánon kialakult volna az európai szigetvidék. A Gargantuavis ösének körülbelül 100 millió évvel ezelőttre visszanyúló gyökerei voltak, a faj viszonylag későn érkezett Erdélybe.

A nalácvádi lelet nemcsak a Hátszeg-sziget és Erdély őslénytani, geológiai múltját gazdagítja, hanem számos olyan rendszertani dilemmát is fölvet, amelynek nemzetközi jelentősége lehet.

A kutatócsoport által vizsgált csontos medence szabadon megtekinthető a BBTE Öslénytani és Rétegtani Múzeumában (Farkas utca / Str. M. Kogălniceanu 1. szám). A felfedezés jelentőségéről a kutatás vezetője, dr. Vlad Codrea is nyilatkozott.

Borítókép: illusztráció