Pillanat, 2022

Olyan még nem volt, hogy mindenki elégedett lett volna. És akkor még finoman is fogalmaztam: egy-egy döntés háborgó indulatokat is képes gerjeszteni, és olyankor van minden, lehülyézés, szitkozódás és persze sértődés. Persze akadhatnak védhetetlen helyzetek, amelyek a bőség kellemes zavarának köszönhetőek. A londoni olimpia a legnagyobb boldogságunkra négy magyar férfi aranyérmessel örvendeztetett meg minket, ám értelemszerűen közülük csak egy lehetett ebben a kategóriában az Év sportolója, kettő férhetett fel még a képzeletbeli dobogóra, egy óhatatlanul hoppon maradt. Négyük közül végül Pars Krisztián kapta a legkevesebb szavazatot, aki, amikor megtudta, hogy csak negyedik lett, dúlva-fúlva el akarta hagyni a díjkiosztó helyszínét, csak nagy nehezen lehetett visszatartani, ami a kalapácsvető termetét és erejét figyelembe véve komoly teljesítmény lehetett.
Ahogy az már kiderülhetett, az Év sportolója szavazásról és annak az utóéletéről van szó. Hétfőn, az Operaházban rendezett gálán hirdettek eredményt, ott tudhattuk meg, hogy miként szavazott négyszáznál is több sportújságíró, és a különböző közösségi oldalakon azóta is több vita zajlik egymással párhuzamosan, hol vállalható, hol vállalhatatlan stílusban. Az utóbbit számítva ez nem is baj, hiszen egyrészt mindenkinek joga van a saját véleményéhez, másrészt azt is bizonyítja, hogy szerencsére a legtöbb kategóriában bőséges a választék, és olyan klasszisok a közvetlen jelöltek vagy a győztesek közé kerülhettek volna, akik nem fértek be az első háromba – lásd Pars Krisztián esetét.
Ilyenkor kézenfekvő a magyarázat: 

Még akkor is, ha szakmai szempontból vitatható, ugyanis ez a voksolások természete, elfogadva, hogy bizony több száz ember is képes lehet tévedni. Ezúttal viszont elsősorban nem is a hagyományos kategóriák csapták ki a biztosítékot sokaknál, és bár lehet, de nem könnyű vitába szállni velük. Egy háromtagú bizottság úgy döntött, hogy 2022 legemlékezetesebb sportpillanata a norvég Kristoffer Zachariassen Monacónak lőtt egyenlítő gólja volt, mert a Fradi azzal lett csoportelső az Európa-ligában. Itt nem lehet százak voksa mögé elbújni, legfeljebb kapásból felsorolhatunk legalább féltucatnyi felemelőbb és emlékezetesebb pillanatot. Lehet ezt azzal magyarázni, hogy valahogyan a Ferencvárost is fel kellett vinni a színpadra, ám lássuk be, egy díjátadón ilyen szempontnak nem szabadna döntenie.