Az irodalom és filmművészet kapcsolatáról tartottak előadást a PKE-n

János Piroska

A Szegedi Tudományegyetem Vizuális Kultúra és Irodalomelmélet Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense két irodalmi művet, Kertész Imre Sorstalanság és Móricz Zsigmond Rokonok című regényét vetette össze azok filmes feldolgozásaival. Az érdeklődőket házigazda minőségében dr. Boka László egyetemi docens (Magyar Nyelv és Irodalomtudományi Tanszék, PKE), a HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársa köszöntötte. A meghívott az előadásának első felében Kertész Imre Sorstalanság című regényét és annak filmes feldolgozását, Koltai Lajos 2005-ös filmjét, valamint a szintén a holokauszt témájára alapuló Saul fia című Oscar-díjas filmet elemezte. Az előadó szerint ugyanis Nemes Jeles László filmje sokkal inkább adaptálja Kertész regényét, mint a hivatalos feldolgozás. A másfél óra alatt az első magyar Nobel-díjas író regényének recepciótörténetével is megismerkedhettek az érdeklődők: 27 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Kertész irodalmi Nobel-díjat kapjon az 1973-ban a kiadó által elutasított, majd két év múlva megjelent regényéért. A pszichológiai okok, a holokausztról való hallgatás mellett ennek oka lehet a Kertészre jellemző, korát megelőző irodalmi nyelvezet groteszk, kizökkentő stílusa. A 2005-ben forgatott Sorstalanság – még ha el is nyerte az egyúttal forgatókönyvíró Kertész tetszését – az ironikus, groteszk jegyeket magán viselő regénnyel ellentétben inkább melodramatikus, illeszkedik korának azonos témát feldolgozó filmjeihez (Schindler listája, A zongorista) – jegyezte meg az előadó. Éppen ezért Nemes Jeles László 2015-ös Saul fia című, Oscar-díjas alkotása nyomasztó, korlátolt nézőpontjából kifolyólag sokkal inkább mutat rokonságot a regény világával, ugyanakkor közös jegy, hogy mindkét alkotás alapoz az olvasó/néző előzetes tudására.

Móricz Zsigmond 1932-ben megjelent Rokonok című regénye kapcsán az előadó Máriássy Félix 1954-es azonos című filmjét vette górcső alá. Móricz regényében előtérbe kerül az egyén viszonya a csábító hatalomhoz, a főszereplő Kopjáss István vívódása kerül a középpontba. Máriássy alkotása korában egy úttörő filmnek számított, „amely realizmusát nem ideológiai alapon szervezi, hanem sokkal inkább azt a kort próbálja megidézni, amelyben az események zajlanak”, így a neorealizmus stílusához igazodik – mutatott rá az előadó.